1. A mai erdélyi költészetet, kirakat költészetnek nevezném. A városban van egy hatalmas kirakat. A kirakat tartalma mindig ugyanaz. A vásárló , mivel más kirakat nincs, – és nem azért nincs, mert nem lehet, hanem azért mert nem engedik,- annak tartalamával megelégszik. Nincs más alternatíva. Sajnos. Nézzük csak az erdélyi irodalmi lapokat. Ugyanazok a szerzők, ugyanaz a stílus, semmi változás. A változás csak annyi, amikor az egyik lapban közölt költő a másik hónapban a másik lapban közöl. Egy kalap alatt van az egész. Mindez olyan, mint amikor a vidéki házamból bemegyek sepsiszentgyörgyi tömbházi lakásomban. Tehetem, a kulcs nálam van. Szóval az erdélyi irodalomat egy kis vagy nagyobb csoport kisajátította. Épp ezért, nem követek semmi új irányvonalat csak a régi arcokat, s ez nem más , mint Farkas Árpád, Kányádi Sándor, Czegő Zoltán stb. A káeftés jelenkori költőket is olvasom. Van néhány értékes , akinek a falkán kivül lenne a helye.

2. Én vagy Írok valamiről, vagy nem Írok. Az biztos, hogy nem vagyok bőbeszédű, provinciális, titokzatos sem. Ha írok , nem az írás kedvéért teszem.

3. A jó tanácsokat, s azokat is csak azoktól, akiket kedvelek. Sokat olvastam- olvasok. Nincs tudomásom arról, hogy más alkotók eszközeit saját alkotásom valamelyikében beleolvasztottam volna. Fogalmam sincs, hogy történt vagy nem ilyen. Ami biztos: -Soha nem úgy írtam verset vagy prózát, hogy azelőtt elovastam volna egy idegen verset vagy prózát.

4. A valódi kritikus az én vagyok. De ha már válaszolnom kell, és kell, a válaszom: Nem.

5. Az olvasás.

6. Hazudnék, ha most azt mondanám, hogy olvasóim visszajelzései nem érdekel, hisz tulajdonképpen az olvasó az egyik legfontosobb elem az egészben. Hisz egyedül az olvasó pozitív visszajelzése az , ami bíztat a további folytatásra. A többi függellék.

7.

G. Szabó Ferenc: Eljön az a nap

Amikor örvendünk a fák árnyékának
És nem a másik vak szeme vigasztal
Úgy élünk majd, mint az apró bogarak.
Érezni fogjuk az illatokat
Megértjük a csend gondolatait
Nem vágyunk piramisok rejtett kincsei után
Együtt rajzolunk gyerekmosolyokat.
Nem leszünk foglyai sebzett önmagunknak
Végre meglátjuk egymás szívet
Zavaros vad vizek között
Egy egyszerű vers lesz végső szigetünk.