Ezredéve küldte a koronát a magyarok királyának II. Szilveszter pápa. Géza fejedelem Vajk néven született fiát 1001-ben ezzel koronázták meg szülővárosában, Esztergomban, vele kezdődött az Árpád-házi királyi dinasztia története. Az 1038-ig uralkodó I. Istvánt – 1031-ben meghalt fiával, Imre herceggel együtt – 1083-ban avatta szentté VII. Gergely pápa.
A történelmi események emlékét a Szent Péter-székesegyház altemplomában magyar kápolna őrzi, benne Amerigo Tot, Varga Imre és más jeles művészek alkotásaival. A kápolnát Lékai László bíboros, esztergomi érsek kérésére – a Vatikán és Budapest közötti kapcsolat kedvező alakulását is figyelembe véve – VI. Pál pápa ajándékozta a magyar katolikus egyháznak.

Felszentelését azonban már II. János Pál végezte 1980. október 8-án. Azóta is ez a kápolna a Rómába eljutó magyarok egyik úti célja, a hívők zarándokhelye.

Szent Istvánnak áll egy szobra az aacheni Dóm előtt, Németországban is. Varga Imre alkotását 1993-ban avatták fel, Antall József miniszterelnök jelenlétében.
Aachen az egykor nyugatra vezető magyar zarándokút fontos állomása volt, magában a dómban pedig magyar kápolna látogatható. Ezt Szent István mellett Szent László királyunk szobra is ékesíti. Az oltár felett díszes felirat emlékeztet arra, hogy a kápolna I. (Nagy) Lajos Anjou-házi uralkodónk 1374-i zarándokútja alkalmával tett alapítványból épült.

Kutatók egy része szerint a bambergi dóm büszkesége, a város jelképe, a lovas szobor ugyancsak Szent Istvánt ábrázolja. A spekulációt a magyar király Gizella bajor hercegnővel kötött házasságára alapozzák. Mások szerint a Bambergi Lovas általánosságban egy tökéletes uralkodót kíván megformázni, konkrét megnevezés nélkül. (A magyaroknak természetesen az első verzió a rokonszenvesebb…)

A cseh fővárosban őrzik évszázadok óta azt a kardot, amellyel a hagyomány szerint Istvánt övezték fel, midőn 997-ben a Koppány elleni harcba készült. Egyes – tudományos – vélemények szerint Nagy Lajos királyunk adományozhatta 1354 után IV. Károlynak. (Lajos előzőleg is küldött már Szent István-ereklyéket a cseh királyi udvarba.) A másik elképzelés szerint Anna hercegnő, IV. Béla király leánya vitte magával, amikor apja halála után vejéhez, II. Ottokár cseh királyhoz menekítette a királyi kincstár nagy részét. A cseh történészek szerint a kardot III. Vencel cseh király (akit korábban Magyarországon is megkoronáztak) vitte magával.
Tény, hogy a prágai Szent Vid székesegyház 1368-i leltárában már olvasható a jeles tétel: Gladius S. Stephani Regis Ungariae cum manubrio eburneo, azaz “Szent István magyar király kardja elefántcsont markolattal”. A neves kardot azóta is e székesegyház kincstárában őrzik.

Leírása: a kiváló minőségű pengét és a markolat tüskéjét egy darabból kovácsolták, a markolatgombot és az ellenzőt később szerelték fel. A 60,6 centiméteres penge a többszöri tisztogatás és restaurálás miatt erősen kopott a használattól, eredetileg hosszabb és szélesebb volt. A mindkét oldali vércsatornán ma már a kopás miatt csak részben és nehezen kivehetők a beépített ULFBREHT felirat betűi, amely személynév, egy Karoling-kori Rajna menti kardkészítő műhely tulajdonosának a neve.
A markolatgomb és az ellenző elefántcsontból készült, s mindkettő erősen kopott az egykori használattól. Mégis kivehető rajta két nyakával egybefonódó sárkányalak. Magát a markolatot fából készítették, amelyet vas és sárgaréz huzalfonatokkal csavartak körül. A Rajna-vidékről származó pengét valamelyik észak-európai viking műhelyben szerelték fel, s innen való markolata is a X. század végéről.
A kard a közelmúltban kétszer járt már hazánkban. Előbb 1970-ben Székesfehérvárott, majd 1988-ban a jubileumi Szent István-kiállításon a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatták a tisztelő érdeklődők.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban