Bálint György fenti című (Szépirodalmi, Budapest, 1971) publicisztikai kötete ingyen került a birtokomba, mint egy hozzám szegődött kóbor állat – a könyvtár „fölösleg-polcáról” emeltem le, kiselejtezték – persona non grata lett – vigyétek, Isten hírével…
Vittem is, csak attól szorult el a szívem, hogy ha a huszadik század zsurnalizmusának kiemelkedő alakja nem fér meg ma a könyvtárban, akkor mi a garancia arra, hogy más, hasonló nagyok nem jutnak ebek harmincadjára? 1936-37-38 napjai, történései, tanulságai szorultak e naplószerűen összeállított cikkgyűjteménybe, majdhogynem napi bontásban válogatta össze a sajtó feledékeny mélységéből Gondos Ernő. Szinte látni e politikailag-társadalmilag-szellemileg rendkívül kritikus időszak fenyegetéseit, tragikus fordulatait, s ami a legdöbbenetesebb, hogy azok a felhők, mintha a földgolyót s az idő glóbuszát megkerülve, visszaérkeznének a fejünk fölé – szóval, a magyar sajtóegyetemnek nevet adó publicista garantáltan tartós terméket állított elő a publicisztika rendszerint romlékony műfajában. Érdemes ceruzával a kézben olvasni s helyenként megjelölni azokat a gondolatokat, ahová az embernek kötelessége visszatérni.
Az ilyenekhez például:

„A nőknek és az íróknak nemcsak erkölcsi köterlességük, hanem végeredményben létérdekük a harc a háború ellen. A nők férjeket és fiakat veszthetnek a háborúban, az írók pedig elvesztik azt a szellemi légkört, melyen kívül lehetetlen az alkotás. Azt hiszem, minden nő érzi és tudja ezt – de sajnos, nem minden író.. Háború idején az írót könnyen megcsalhatja a pillanatnyi érdekek látszata…” (Az író és a béke ügye. 1936 január)

„A tudományban éppen az a szép, ami független minden mástól és általános érvényű – mondta Budapesten Planck professzor, a világ egyik legnagyobb élő fizikusa, a német tudományos élet egyik vezéralakja… Kijelentette: nincs árja fizika, zsidó fizika, magyar vagy német fizika – csak fizika van… Nemzetfölötti igazságokat elismerni – ezt mostanában sokan elavultnak tartják. Napjainkban általában nem értékelik azt, ami a nemzetekben közös, hanem azt, ami szétválasztja őket. Sokan akadnak még a szellem emberei között is, akik az általános igazságot hajlandók megtagadni részletigazságokért.” (Tudomány és emberség, 1936. május 10.)

„Aki a vad valóság elől akar menekülni, az ne olvassa József Attila verseit. De aki érzi, hogy úgysincs menekvés, aki beletörődik, hogy az életben csak kisebb-nagyobb kegyetlenségek között válogathatunk, az merüljön bele összegyűjtött verseinek hatalmas, bár kissé hiányos kötetébe. Polgári értelemben vett vigaszt itt nem talál, de magasabb rendű vigaszt nyújthat az olvasónak az a tény, hogy akad néhány nagy költő, aki a valóság borzalmainak beszámolója közben eljut a szépség legtisztább csúcsaira.” (A fájdalom zsenije. 1938. július 17.)

Nem folytatom.
Aki tudja, szerezze meg, mentse meg ezt a könyvet – elsősorban saját magának és az utánunk jövőknek! (CsG)

1. Nászta Katalin:
   2017. április 16. 10:30

   Köszönöm az információt!

2. Elekes Ferenc:
   2017. április 16. 15:21

   „Vittem is, csak attól szorult el a szívem, hogy ha a huszadik század zsurnalizmusának kiemelkedő alakja nem fér meg ma a könyvtárban, akkor mi a garancia arra, hogy más, hasonló nagyok nem jutnak ebek harmincadjára?” – kérdezi Cseke Gábor.
   Az bizonyos „vad valóság” soha nem tetszett semmiféle hatalmasságnak. Ez a legnagyobb baja ennek a világnak!