200 Arany
(szeszélyes napló / 22)
„F. Mali dicsekszik, hogy ive már megtelt; a mi itt kissé hallatlan. Én nem mondtam, hogy a magyar közönség „győzi”: de hogy itt némelyek jobban is győznék, az szent… Ne úgy mondd, hogy a magyar közönség nem győzi — nem győzi az a néhány száz ember, a ki néha könyvet is vesz. Sok fecséreltetik el egyébre: annak 4—5-ös kamatja is nagyot lendítne az irodalmon. Igaz más részről, hogy szapora faj az irodalom: belbecshez aránylag sokat, sokat írunk, s annak mind vevő
kell…
…Azért, édes Miskám, for ever, a míg lehet. Ha egyszer majd a múzsa nem adja, akkor úgy is meg kell szűnni, de addig ne vonulj önérzetedbe. Elég erről ennyi, mért pirítsalak el! a te önérzeted enyém is (a kifejezés egy kissé absurdum, de elérted) — egész világ daczára is!
Egy tervem ment füstbe, édes jó czimbora, téged, a te szalmaözvegységed szomorú és unalomdús napjaiban meglepnem, csak igy solo, a mint vagyok. Már előre képzeltem, mint rád ijesztek; hogyan fogod törni kezedet és lábodat, mikép elégítsd ki a te finnyás barátodat, ki veled kész leendett szalonnát sütni a konyhán, s tesiu poharat, vagy kancsót inni a pitvar küszöbén, ebsorban. Igazán a jux megérdemelte volna, hogy füstbe ne menjen: de csak az vigasztal, hogy ennél üdvteljesebb tervek is merültek már az enyészlet létsemmisitő ölébe…
…Tegnap, tegnapelőtt Kecskeméten voltam szórakozni. Ott van Gyulai Pali, ír valami regényt Szilágyinál. Jól esik velők néha kicsevegnem magamat, már másodszor voltam ott, Mentovicscsal, két hét alatt, a vasúti kavics tetején utazva. Szombaton lesz a pálya nagyszerű megnyitása; azontúl nem ülünk a kavicsra. Meglehet felrándulok Pestre a falamiával mert Julcsa és Laczi sarkalnak erősen, hogy ha már Gomörbe nem mehetünk, menjünk fel legalább Pestre. Ők még nem látták Pestet, képzelheted mily kíváncsiak.”
(Arany János Tompa Mihályhoz írt leveleiből, 1853)
Kedves Jánosom! Te egy valóságos haszontalan ember vagy! az vagy! most győződtem meg felőle voltaképen. Miért?
Azért:
a) Hogy el nem jöttél hozzám.
bh) Hogy ha már el nem jöhettél, miért irod azt nekem meg, hogy akartam menni.
c) Hogy bajaid és rossz óráid voltak, s még sem irod meg az okát, hogy én is osztozhattam volna bajaidban, vagy legalább voltaképen ismerném helyzetedet. Pedig bizony, ember! én a mi jóm van szívesen megosztanám veled (persze igen kevésre mennél vele) a mi rosszad van pedig, orönímcl elfogadnám felét. Most büntetésül kapsz tőlem egy lapnyi levelet; nem érdemelsz többet…
…Minap Szentesre akartak papnak híni; elővettem a mappát, hogy mennyire fogok én esni Arany Jánoshoz; isten ugyse’, nem a jövedelmen törtem az eszem. Szalontát és N.-Kőröst méregettem vele össze, de persze, hogy ez hiú álom volt; mostani állapotomban nem merek mozogni; aztán meg a feleséget övéi közül annyira vinni alig lehetne, aztán meg stb. stb. stb.
(Tompa Mihály Arany Jánosnak írt leveléből, 1853)
„Drága Miskám! Azért nevezlek szokásom ellenére, drágának, mert oly ritkán mutatod magad, mintha legalább is arany volnál. Lehetetlen, hogy ne kaptad volna, ez előtt másfél hónappal, válaszomat, utolsó leveledre. Vagy talán meg akarod szakítni a diplomatiai egybeköttetést közöttem és közted ? Ez, fiú, nem szép volna, veszélyes is, mert akkor megostromollak. Ne gondold, hogy leveled oly igen óhajtom, s azért megyek elébe huszonöt mértföldnyire, — oh a világért se! Csupán attól tartok, hogy valami bajotok van; mert ha tudnám, hogy csak a restség akadályoz: eb írna, egy
betűt is.
… bizonyos fej és fülzúgásban szenvedek, s régi hajlamom, miszerint a vér agyamra tólul, s miért a nyakkendőt sem tűrhetem, naponként erősödik. Nem tudom, hol fog végződni: de.a baj megvan s aggodalomra méltán ad okot. Ugy hiszem, az agyidegrendszer szenved nálam, mert nagyobb elmemegfeszítés után a bajt növekedni érzem. OrvosunkKárolyi, úgy látszik, nem akar belevágni a gyógyításba, rendel holmi palliativákat stb. Tapasztalt orvosra lenne szükségem: de hol és ki? Egy ily vérroham volt az, miről a minap oly titkolódzva szóltam; akkor nagyon meg valék ijedve,
félvén a legrosszabbtól, mi az isten képére teremtett embert érheti. Azóta e félelmem lassankint elmúlt; de még most is aggaszt e fejzúgás, — hol tompább hol élesb fójdalommal párosulva, mi rendesen nagy szellemi lomhaságot eredményez. S ez az oka, hogy mostanában minél kevesebbet foglalkozom költészettel, mei’t a képzeló’dést különösen ártalmasnak tapasztalom. Gondnélküli élet, derítő társalgás, nyugalom: ez kellene; de helyzetemben nincs mód bennök.”
(Arany János Tompa Mihálynak írt leveléből, 1853)
Az Aranykor Egykori Lovagja
Pusztai Péter rajza
2017. április 19. 05:44
Szívderítőek ezek a levelek!
2017. április 19. 14:45
Annyit azért leszűrhetünk e kellemdús elmefuttatásokból, hogy az irodalmi pást azóta sem változott túlságosan: sőt ha lehet, a mai belbecshez képest a könyvvásárlási kedv tovább lohadt. Ezért dicső czimboráim lassabban az elmemegfeszitéssel, nehogy agyidegrendszerünk megszenvedje a fölösleges czirkálásokat. Csupán : gondnélküli élet, deritő társalgás, nyugalom-amint azt aranytollú elődünk hátrahagyta.