D. hal­lot­ta, húsvétkor lo­csol­ni kell. Mert­hogy az a szokás, s azt pe­dig il­lik meg­tar­ta­ni. D. sze­ret­te vol­na ha­gyomány­tisz­telőnek tud­ni magát, be is ta­nul­ta a stan­dard húsvéti ver­set; ott­hon, a tükör előtt előadását hossza­san gya­ko­rol­ta, utána el­in­dult. Édes kislány­hoz ko­pog­ta­tott be. Be­en­gedték, hogy­ne: a jányok, a szokáshoz híven, szívélye­sen fo­gadják a lo­csolókat.

Jólne­veltségét bi­zonyítandó Las­ka kel­le­mes húsvétot kívánt, aztán be­le­kez­dett versébe: „(…), azt hal­lot­tam, hogy egy rózsaszál el akar her­vad­ni, meg sza­bad-e lo­csol­ni?” Ekképp be­fe­jez­ve megvárta, amíg a lány meg­il­letődötten kibökte, hogy „igen, hogy­ne sza­bad­na”, az­zal mellény­zsebéből előhúzott egy műrózsát, ak­kurátu­so­san meg­lo­csol­ta, utána meg­emel­te ka­lapját, ajánlot­ta magát, s kilépett a házból.

Forrás: eirodalom.ro