Tőzsér Árpád két verse

Gőz a víz fölött

A sosem látott nagybátyám Amerikában megért
a fogalom-létre, lebeg áttetszően, tökéletes absztrakció.
Egy, a tízes években készült, elsárgult fényképről ismerem:
a fején keménykalap, áll féllábbal talán a bostoni gőzhajó
feljáróján, másik lába a Ferenc József-i etikett-monarchiában,
ő maga a kettő között, gőz a víz fölött, lebeg. Habozik.
Felszálljon? Fogja a palló korlátját lazán. Végül elindul.
Cseppet sem tántorog, csak mint aki a hajót vizsgálja:
elég erős-e? Száz évvel Fulton után vagyunk.

Finita la commedia

Csak aki nevet, azonos magával,
ki komor, az idegen, valaki más,
a derülőre minden grimasza rávall,
a zord: önfaragott kép, csinált imázs.
Az utolsó jelenet: a rendező felfut
a színpadra, s csak áll. (A troglodita
Ádám súg neki: Hahaha!) Nem jut
eszébe semmi, csak ez: Finita…
Keveset nevetsz te is, zárva
egód. Add ki magad, ne félj!
Bár a Jehova víg hahotája
sem volna már itt szerep-esély.

Forrás: www.litera.hu