Kerekes Gyuri a belügynél dolgozott, Székelyföld egyik nagyvárosában. Őrnagy volt az útlevélosztályon. Nem nyomozott, nem vizsgált ki senkit, a kész anyagokat vizsgálta felül. Úgy is mondhatjuk, hogy ő volt a jó szekus. Szerette a munkáját, és becsületesen el is végezte, amit rábíztak. Ezt még szakmunkásként tanulta meg. Nem volt mindig tiszt. Esztergán forgácsolt. Értékelték munkáját, jó elvtársnak minősítették, olyannyira, hogy elküldték a Zsdánov Akadémiára. Elvégezte, s így került a belügyhöz, ahol most épp az évi orvosi ellenőrzésen hallgatta a doki véleményezését.
– Kerekes, ezekkel a most kapott modern gépekkel mindent megnéztem. Egy dologgal van csak problémám: a koleszterin szinteddel. Eddig nem mértük, de most ezzel a géppel többet tudunk. Nincs semmi panaszod? Nem fáradsz? Keringési zavarok?
– Nem is voltak, most sincsenek. Kellene lenniük?
– Nézd, a koleszterinszint 4,3 és 5,2 mmol/l a normális, az 5,2–6,5 mmol/l közötti érték határeset. A 6,5–7,8 mmol/l értéknél nagy a veszélye annak, hogy szív-érrendszeri betegségeid legyenek. Neked 10-en felül van, s cigizel, a pia is megy, stressz biztos van, nem vagy elhízva. Több mint valószínű: örökletes; valamelyik ősödnek magas volt a koleszterinszntje, de nem foglalkozott vele, mint ahogy te se, ez egy olyan érték, hogy fenn a fővárosi katonai kórházban is egyből nyugdíjaznak. Menj nyugdíjba, eleget fizettél az államnak, most hadd fizessen ő.
– Figyelj rám: 1999-ben fogok hivatalosan nyugdíjba menni, az ezredfordulón dobom el a csergőórámat, addig nem.
Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón. Katonafutár jött be: szabályosan szalutált és bemutatkozott, majd folytatta:
– Őrnagy elvtárs, AC 25-ös gyűlés van, a tábornok elvtárs tartja, mindenkinek ott kell lennie egy félórán belül, megkérem, kövessen.
A gyűlés a hadi parancsnokság nagy gyűléstermében volt, még a takarítónők is ott ültek. A tábornok szemei szikrákat szórtak.
– A hazaárulók, a szabotőrök, lefestették a Lenin utcai kerítést piros-fehér-zöldre. Nem kommentálom, de mindenki tudja, hogy a nagy Május elsejei felvonulás ott megy végig és minenki viszi magával a trikolórt, a hazánk, a pártunk zászlaját, s a kerítésen egy másik állam színei, s pont a magyar nemzeti lobogó színei láthatók. Két dolog vár önökre, és ez parancs: fáradtolajjal vagy motorinával egy órán belül úgy lemázolják a kerítést, hogy semmi ne látszódjon a színekből. És ma is, holnap is mindenki nyomoz és kihallgatásra behoz öt-öt gyanúsítottat Megértette mindenki? Mindenki, beosztástól, rangtól és osztálytól függetlenül! A takarító személyzet információkat szerez, mindenki hármat-hármat. Megértve? Végeztem.
Kerekes Gyuri a Suttogás teraszán ült, a második konyakját itta. Az forgott a fejében, hogy eddig megúszta, ilyet nem tett, de most bele fog dögleni. S ekkor hirtelen beugrott a mentőötlet. Fizetett, és elrohant a dokihoz. A doki végighallgatta, s összegezett:
– Most betegszabadságra mész, addig amíg nyugdíjaznak, fenn a Katonai kórházban. Mondtam: ha adnak, vedd el; ha ütnek, fuss el. Én ezt adom neked, te pedig fuss el, most megteheted. A te döntésed.
– Dokikám, most megmentetted az életem. Jövök eggyel.
Az őrnagy, zsebében a betegszabadsággal, kutyagolt hazafelé, a Lenin körúton megnézte a kerítést. “Éljen Május elseje, a munkások nemzetközi ünnepe!” Munka volt benne és nemzetközi is volt, meg fekete, de mintha átlátszott volna a piros-fehér-zöld. Nem tudta eldönteni: a lelki szemei látják-e a magyar trikolórt, vagy tényleg átütött, de abban biztos volt, hogy a világon olyan festék nem létezik, ami végleg eltüntesse ezt a három színt.