micsoda furcsa kényszer ez bennem
gyorsan megírom ezt a pár verset,
kibélelem azt a két napot,
míg átutazom a holnapot
s az azutáni napot
rendes kerékvágásba kerülök
székemen ülök
sarkomba szorítva
önszántamból
forgalmakból kivontan
mert így akarom és szeretem
elég nekem a mondatok, szavak
csapata vagy hadserege
otthon vagyok
világuk enyém
itt én lehetek vezér
vagy közlegény
röpdösök rangok, terepek között
pár új világot lekörözök
irigyelhetőn gazdag vagyok
nem csak ezen a bolygón
a másikon is otthon vagyok
s még hány világot szelhetek át!
mennyinek éneklem
dallamát
velem jönnek, akik szeretnek
egyre többen vagyunk
ebben a költői helyzetben
két sor vagy gondolat közt
rakéták
érzékelésgömbök cikáznak
mint a villám
anélkül, hogy gyógyíthatatlanul
megsebeznének

2017-04-11