Azt mondja,
– nézd sok mindent
újra kéne kezdeni,
én megértelek,
te pedig
eltűröd szeszélyeimet,
mi köztünk marad,
azt úgy ápolgatjuk,
mint az ember saját gyermekét,
és bólintottam és
szóra nyitottam számat, de
azt mondja,
inkább ne is mondjak semmit,
psszt, csitt legyen,
egy finomabb kuss-al
most felér minden, többet erről
most nem, ne hagyjam szégyenben,
ő már csak tudja, mit érzek,
hallgassak, majd megszokom,
szépen kialakul minden, és
most rohanni kell,
majd beszélünk,
addig is gondoljam át
az egészet,
hisz tudnom kell,
hogy mit is veszítek,
vagy megtörténhet, hogy
mégsem.