Bámulta az eget, figyelte, hogyan szállnak a sirályok. Egy kis katicabogarat is észrevett, az egy ideig a beüvegezett terasz egyik üveglapján araszolgatott, majd feladta, s elrepült.
Vadmalac félve nézett utána, ”nehogy egy sirály elkapja!”
Azután észrevette a húsvéti nárciszt. Húsvét ugyan már régen elmúlt, ám ez a tő csak most ébredt fel, virága teljében leledzett.
Pompázatos három tölcsér, kijutottak a korlát fölé, onnan néztek kifelé, a világba. Bár különösen. Az egyik balra fordította a fejét, két testvére jobbra, mintha zavarta volna őket egymás közelsége. Vagy az üveg…
Az üveg. Az nem engedi be a darazsakat, méheket.
”Ki fogja beporozni őket?” – töprengett Vadmalac.
”Bár a méhek elmaradoztak ez évben….”
Nézte a virágokat, nézte, majdhogynem megigézte, vagy meg is…egyszer csak lelke retináján látott egy méhet beszállni a balra néző tölcsérbe…

Forrás: Lenolaj.hu