Kányádi Sándor születésnapjára

arcunkhoz naponta koppan tenyerünk
mert lelkünk templomi csöndjét eladtuk rég
s nem valljuk az álmainkban régen elvesztett őseink hitét

kerestünk hőst és mártírt is
követ és fát és istenekben a legerősebbet – az állatot
aki embert vérével vagy nélküle megáldhatott
olyat akit irányítani lehet

de találtunk bennük embert
egyszer élőt máskor holtat
megvásárolt felfuvalkodottat gyengéknek hitt megalázottat

arcom tükrében arcod elég közel
be szeretnék az lenni amiben hiszel
kapaszkodni feléd másik nyolcvanhoz közel

arcom tükréhez elég közel
de szeretnék az lenni miben hiszel