Emmanuel Macron győzelme a franciaországi köztársaságielnök-választáson legfeljebb mértékében, a maga kétharmadával volt meglepő, de a fő jelentőségét nem ez adja. Macron alig egy éves En Marche! nevű mozgalma – jelentését legtalálóbban talán úgy lehetne lefordítani, hogy „Iramban előre!” – igazolta a várakozásokat, főleg Marine Le Pen szélsőjobboldali alakulatának képtelenségét a végső győzelemre, egyszersmind az Unió euroszkeptikus szélsőségeseinek visszaszorulását; ugyanakkor példátlan, hogy sem a hagyományos baloldal, sem a hagyományos jobboldal még csak a döntőbe sem került, a bal–jobb politizálás szülőhazájában mindkét oldal (vagy inkább mindkét közép) csúfosan megbukott. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy ezek mint eszmerendszerek meg is szűntek, vagy akár hogy végérvényesen létjogosultságukat veszítették volna, és hogy hirtelen más besorolás, politikai „rendszertan” után kellene nézni.

Valahányszor Franciaországban valami rendkívül figyelemre méltó dolog történik, mi magyarok előszeretettel idézzük Batsányi Jánosnak a történelemfordító francia forradalom évében, 1789-ben, Kassán írott, A franciaországi változásokra című versét, a híres utolsó két sorával:

„Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”

Költőnk megérezte, hogy kihatásaiban a világtörténelem egyik legfontosabb eseményéről van szó, amit Magyarországon, Európa keleti feléből is nagy figyelemmel kell követni. Batsányi versét mintegy parafrazálva magam – isten őrizzen, nem versként, de valahogy mégis megemelt szöveggel – Macron vasárnapi győzelme után a következőket jegyeztem le, inkább amolyan makámában, itt-ott rímes prózában:

„Vigyázó szemek, aggódó szemek
Párizsra vetve – jövő sorsot néző tekintetek.
Tudtuk, bármelyik győz, a régi pártoknak
nem jut egyéb, csak támogató szerep.
Velük, nem általuk történnek már a dolgok,
Szegény lejárt szavatosságú bolondok…

Jártam a Louvre hatalmas udvarán, láttam,
milyen furcsa-merész az az új üvegpiramis:
rendhagyó, mint volt száz évvel előtte a Vastorony,
s még százzal azelőtt a Nagy Forradalom.
Mint akkor, hirtelen felgyorsult minden, az Iram is –
végül győzött a felelősség-szülte aggodalom.”

Emmanuel Macron győzelme után, mondhatni, az egész világ fellélegzett, legalábbis az Európai Uniót igenlő, köztársaság-, haladás- és emberijog-párti emberek, mondjuk így: a demokratikus világ. A győzelmen kívül nem mellékes, hogy ez a fiatalember, Napóleon óta a legfiatalabb francia államfő, rendkívül öntudatos, határozott, kiforrott szemléletű politikus: miniszter is volt, amellett a racionális francia hagyomány szellemében sokoldalú, értelmiségi: dramaturg, zongorista, pénzügyi (bank)szakértő, filozófus… Amint a magyar Wikipédia szócikkében olvasható: A ’liberális’ szót saját maga leírására először 2015-ben használta, egy Le Monde-nak adott interjúban. Hozzátette, hogy bizonyosan ’nem ultraliberális’, ’se jobb-, se baloldali’, és hogy ’a kollektív szolidaritás’ pártolója. Egy alkalmommal 2016 augusztusában azt mondta: „A becsület azt diktálja, hogy elmondjam, nem vagyok szocialista.” Elmagyarázta, hogy azért vett részt a ’baloldali kormányban’, mert abban az időben a köz érdekét akarta szolgálni.
2016 novemberében kiadott Forradalom című könyvében ’baloldalinak’ és egyszerre ’liberálisnak’ írta le magát, „ha utóbbi alatt az emberben való hitet értjük”.„Költésemben” Macron választási diadala a következőket jelenti:

„Hogy a legfiatalabb – hagyján. De kiderült,
hogy a gyűlöletet és a demagógiát egy mindössze egyéves
mozgalom le tudja bírni a választásokon:
a lendület, ami a lélekkel is, a rációval is rokon.
Önbizalmat és eurót erősítő eredmény ez,
Győzött az eszme, a République française.”

Ám Franciahonban a politikai csata korántsem ért még véget. Ha egy hónap múlva, a parlamenti választásokon az időközben mozgalomból villámgyorsan párttá alakult En Marche!-nak nem sikerül a törvényhozásban egyértelmű többséget, illetve koalíciót összeverbuválni, akkor a kormányzás ugyancsak nehéz lesz.
Mindenesetre az új elnöknek erős, határozott, érdekes programja van, amely nagy hangsúlyt fektet elsősorban a konkrét problémamegoldásra, hiszen bárki bármit mond, a problémák megoldása a politika elsődleges feladata, de – mint visszafogott győzelmi beszédében az új köztársasági elnök kihangsúlyozta – tervei nem mellőzik a lélektani szempontokat sem: elsődleges feladatnak tekinti az emberek félelmeinek csillapítását és a bizalom helyreállítását a francia társadalomban és Európában, saját szavaival a közösségalkotást.
Úgy néz ki, hogy földrészünk sorsát a következő időszakban a „három M” – Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és Theresa May brit miniszterelnök – határozza meg.
Egyelőre érjük be annyival, hogy Európa újabb katasztrófát került el. Van esély a problémák kezelésére, az előrehaladásra, a demagógia, a populizmusok és a korrupció leküzdésére. Megalapozott lehet a jövőbe vetett remény.

Elhangzott a bukaresti rádió magyar nyelvű adásában, 2017. május 11-én (Átszerkesztett szöveg)

1. Ágoston Hugó:
   2017. május 14. 15:11

   https://www.youtube.com/watch?v=mHOypvwTNEk