– Én újabban… – kezdte el a mondókáját Vadmalac. Malacka, sőt a gyakran náluk tartózkodó haver, ”koma”, ahogyan egymás között nevezték, szóval kissé meglepődtek, megérezték a pillanat emelkedett voltát. Hát ha Vadmalacnak kinyilatkoztatása következik…
Szóval csend lett, Malacka megállt a vasalásban.
– Én újabban mindenkiben a gyilkost figyelem. Azt vizsgálom más szóval, hogy az illető képes lenne-e meggyilkolni engem.
Elámultak a körülötte állók, a legközelebbjei, mondhatnánk.
– Gyilkolni egyáltalán.
Malacka elszomorodott, a Koma nem tudta, mit csináljon, hogyan viszonyuljon. Végül azt mondta:
– Ejha! Különös egy világban élünk!

Forrás: Lenolaj.hu