Hadnagy József: Kilátó

Vakondoktúrás a kilátóm,
itt nem érnek utol
toronyra kódolt navigálók
se iránytűvel, se másképp,
nincs
róla se térkép, se látkép…

Egy kis ismeretlen sziget.
Pedig nincs is tengerpartja,
fűbe lejt,
mint fák alá a liget,
mégis tenger habja:

téli fehérek,nyári zöldek,
tavaszi kékek, őszi bíborok
játszanak lórugásnyi földdel −
elvágyni innen már nem fogok…

Legbiztosabb hely a világon.
Ha ismernék, se hajóznának
errefelé a dicsőséget
kereső navigálók, messze elkerülnék
a magányban oly gyakran
zátonyra futó messzeséget…

Albert-Lőrincz Márton: (Harmónia)

Ledőlök ide a kövekre,
kavicsok azok, homokszemek,

a szél elvégezte munkáját,
az eső itatta, mosdatta,
tisztította, csiszolgatta,
a fagy próbára tette, élt
ruhátlan, tettleg és szeretve.

Reménytelen volt,
mégis remélte,
hogy aranyrögöcskéktől
csillog a nap
a homokszemekben.