Demeter Mária. Egy nap végén
Rózsaszínfehér
hűvös lángok a fákon –
Fent felhők gyúlnak.
—
Szemerkélő esőben a gesztenyesoron fényesen telített a levegő, az út, a csend, az érzés. Öregek a fák,
a múlt mindig jelen, minden egyszerre van. Mintha egy óriás lélegzésében lennék, nagyon lassan mozdulunk.
Lebegő súlyban állunk,indulunk,visszatérünk. Aztán elmegyek… Őszig. Csak ne történjen addig semmi baj.
Pusztai Péter rajza