pannon szürreál Tompa László-módra –

vasalatlan paták csattognak az aszfalton
sehol egy lovas elszabadultak a mének
anakronizmust habzó nagy nemzeti vágta

csupa tajték a testük nem délibáb füröszti
menetirányban de szemben a forgalommal
nyargalnak veszettül neki az alkonyatnak
parancsolat elől szöktek meg valahonnan
dúlnak mintha pattogna nyomukban az ostor
mindegy milyen volt hozzájuk a ménesgazda
most hogy szabadon lobog sörényük a szélben
űzik a naplementét mint csikókorukban

ki tudja tébolyuk merre ragadja el őket
hol és mikor végez velük e gyilkos hajsza
melynek csak végelgyengülés lehet a bére
kit érdekel hogy ereikben úgy forr föl a vérük
mint amikor először kóstolták a zablát
hiába végtelen az út kiszalad alóluk
jobbra-balra most is ugyanaz a puszta
nincs hová menekülni mint ahogy nem is volt
akkor sem amikor tatár elől futottak
vagy szemben a láncos golyókkal mohácsnál
át a kukoricáson bele a végtelenbe
vesztett háborúkban gazdátlan elvadulni

bármerre futsz egyetlen hatalmas hortobágy a sorsod
hol más nem is terem számodra csak üröm
lehet a porondon cifrább a nyerged
érhetsz többet is ha többen fogadnak
versenyfutás nélkül abrakot mégse várj
ahol a tét magas ott keserűbb is az élet
és hosszabb a visszaút amikor lecserélnek
nem is vonszolhatnál súlyosabb igát

(*Lásd a verset ihlető hír forrását:

http://mandiner.hu/cikk/20170515_lovak_vagtatnak_forgalommal_szemben_az_m6_oson)