Kismalac a vízipisztolyával játszott. Majd Poszeidónra tért át, egy nagy szigonnyal hadonászott.
Vadmalac komája igen elmés pillanatában leledzett, talán az istentisztelet ihlette meg, rábök a gyerek szigonyára, s azt mondja, kissé hajlottan vagyis felfele sandítva mentorára:
– A szó is meg tud vágni.
Majd rövid töprengés után továbbfejlesztette a saját gondolatát: – A szó talán még ölni is tud.
Vadmalac megijedt a komája szavaitól. Hiszen érezte, hogy igaza van annak. Őt magát is bántották meg a szóval, betokosodva lelkében még ma is a szavak keltette fájdalom. De benne volt annyi erő, ami a túléléshez szükséges.
Hanem… Félve gondolt arra, s mancsával mintha óvni szeretné, könnyedén ölelni, akit esetleg megbántott, szándéka ellenére megsebzett, emlékezni próbál, sértette-e anyját, apját, Malackát…?

Forrás: Lenolaj.hu