Előrehozott választásokat tartottak Dél-Koreában, betetőzve ezzel az előző elnök, Pák Kün E dicstelen bukását, aki korrupciós botrányba keveredett, most börtönben ül.

Ez a korrupciós botrány megközelítőleg sem volt olyan komoly, mint bármelyik magyarországi közbeszerzés lebonyolítása, illetve a közpénzek közpénz jellegének elvesztése, strómanok, malacszerelők felvirágzása, a szabad sajtó bedarálása és a Bayer-féle uszítások elfogadottsága, hogy a törvénykezés visszásságairól már ne is szóljak.

Mindazonáltal a koreai nép, mintha kevésbé lenne türelmes választott vezetőivel, mint a magyar.

Tavaly szeptemberben robbant ki a botrány, miszerint Pák elnök asszony tanácsokat fogad el egy barátnőjétől a hivatali ügyeit illetően, aki nem tölt be hivatalosan semmilyen tisztséget az államigazgatásban. Ezt a hölgyet Cse Szun Sil-nek hívják, ma már ő is börtönben van.

Cse Szun Sil néha írt beszédet az elnöknek, mikor az a koreai könnyűzenei kultúrát népszerűsítette Franciaországban, esetleg vásárolt, nem tudni milyen pénzből, fellépő ruhát számára jótékonysági estekre.

Ennél többet nem tett, és lássuk be, ez nem a Habony Árpád-féle szint, azt meg sem közelíti.

Nem gázolt el senkit, sőt akit nem gázolt el, azt nem is próbálta megverni, nem cserélgetett Korea nemzeti védelmét élvező műkincseket az anyósa lakásában, azt hiszem, már nem élne, ha ilyesmivel próbálkozik. De még csak nem is furikázott Bentley-vel valami kaszinó oligarcha társaságában és amennyire én tudom, a legnagyobb kicsapongása a fiatal szeretője volt, amúgy nincs férjnél, tehát ki tiltja meg neki, mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy nem járt az adófizetők pénzén Ibizára drogozni.

Tény, hogy az elnök elnézte, hogy bizonyos üzleti körök, tudván a barátságukról, támogassák a hölgy alapítványait némi adománnyal, ám ezek abszolút értéke sem közelít a hasonló magyarországi történésekhez. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy Dél-Korea ma a világ nyolcadik legfejlettebb gazdasága, akkor még inkább eltörpül a titkos tanácsadó tevékenysége magyarországi kollégái ügyködése mellett.

Ettől függetlenül, a koreaiaknak ez nem igazán tetszett, ezért szeptemberben elkezdtek tüntetni.
Nem dobtak ki senkit a tüntetésekről, nem mondták, hogy politikusok vagy civilek, alacsonyak vagy magasak ne jöjjenek, csak minden szombaton odamentek a szöuli Hősök Terére néhány százezren, alkalmasint néhány millióan és tüntettek. Mindenki adhatott a költségekre pénzt, magán személyek, civilek, politikai pártok, bárki, az elszámolás legális és tényszerű volt. Nagyon nem volt mire költeni, készítettek egyforma feliratos kis táblákat és vásároltak mécseseket, olykor felállítottak egy színpadot, máskor sok, kisebb színpad volt és oda az ment fel beszélni, akinek mondanivalója volt, senki nem lopta el a showt a másik elől és az ellenzéki politikusok tartózkodtak attól, hogy akkor és ott beszédet mondjanak, bár gyakran jelentek meg a tömegben, mindenféle felhajtás nélkül. A tüntetéseknek egyetlen célja volt, az elnök menesztése és az előrehozott választások kiírása.

Koreában kemény a tél, gyakran esik a hőmérséklet mínusz húsz fok alá is akár, ez az idei, különösen zord, csapadékos és szeles volt. Márciusban célt értek a minden szombaton megrendezett békés tüntetések, amelyek létszáma nem változott a cudar idő ellenére sem. Eltávolították az elnököt, ügyészségi vizsgálat indult ellene, majd vádemelés és előzetes letartóztatása következett, ahogy minden más érintettnek is. Kiírták az előrehozott választásokat májusra, addig pedig ügyvezető elnököt állítottak a bukott Pák Kün E helyére.

Ma Mun Dzse In győzött, ő lesz Korea következő elnöke.
Szociálliberális politikus, egy észak-koreai menekült, már Dél-Koreában született gyermeke, aki részt vett Korea demokratizálásáért folytatott diáklázadásokban, többször le is tartóztatták, szolgált katonaként a koreai különleges erőknél, majd emberi jogi ügyvédként tevékenykedett.
Az ezt megelőző választáson is indult, akkor 2%-kal maradt alul a most megbukott Pák elnökkel szemben.

Végig hallgattam a bukás utáni beszédét. Akkor gratulált a győztesnek, majd azt mondta az őt támogató állampolgároknak és a saját stábjának, hogy „ti mindent megtettetek, én bizonyultam kevésnek”

Dél-Korea területileg közel megegyezik Magyarországgal. Lakossága közel 5o millió fő, termőterülete kevés és gyenge minőségű, ásványi anyagokkal nem rendelkezik, ezelőtt 7o évvel a világ legszegényebb országa volt, rengeteg ember halt éhen a Japán megszállást követően.

Sokan keresik a csodát, pedig nincs csoda, csak van egy szorgalmas nép, amelyik érzi, hogy amiért megdolgozik az az övé marad, az adójából amit befizet, utak és iskolák épülnek majd, amelyik lojális az öregekhez és a jövőt látja a gyermekeiben.

Szívből gratulálok Korea népének a most elért sikerhez, a kitartásukhoz, ahhoz, hogy túl tudtak lépni a megosztottságon, hogy volt erejük és bátorságuk kiharcolni a változást, hogy nem hagyták, hogy az országuk a korrupt, csaló politikusok martalékává legyen.

Kívánnék Kelet-Európának is hasonló jókat, kár, hogy az utópia lenne…

/Szerk. Gergely Tamás/

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ