Tóth Mónika: feledésbe megyek
rám sem figyelnek, valamiért orrolnak
mi tevő legyek, most már nem köszönnek, hívásaimra nem
válaszolnak, pedig kitöltöttem életüket, fabatkát sem ért,
feledésbe megyek, pillantásom elmorzsolódik,
arcom vonása kikopik emlékezetükből,
gesztusaim széllel szállnak,
árnyékom ázott föld elnyeli
Pusztai Péter rajza
2017. május 17. 08:35
Jó vers, tetszik nekem. A cím is remek. De T.M. nem megy feledésbe, azt hiszem.