”Te, ott benn!” – mondta újra Vadmalac.
Kissé zavarban volt a megszólítással, hiszen önmagát szólította volna, vagy meg is tette?
”Mert mit látok? – fogalmazott magában. – Egy sörtét. Élénk, de kicsi szemet, közepesen fejlett agyart, ha a tükörbe nézek, de téged, soha!”
Hiszen a tükör előtt állt.
”De nem látod magad, te is csak engem, te mindig ott benn, te soha nem szabadulsz.”
Tekert egyet a nyakán.
”Ha felboncolnák a testem, se lennél, nem találnának.”
Kissé megnyugodva:
”Te én vagyok, és fordítva. Amikor én meghalok, téged hiába keresnek, ugye, mi ketten vagyunk egy. De meg te határozol meg engem. Te döntesz, én vigyorgok.”

Forrás: Lenolaj.hu

1. Nászta Katalin:
   2017. május 18. 13:33

   EZ REMEK!