Az egész világot láthatom, nem vágyom bejárni a földet.
A világűrt közelről szemrevételezhetem, nem vagyok kíváncsi a csillagokon túlira.
Mind többet ismerek a föld, az ember történelméből, egyre kevesebb újdonságot mond, és már alig foglalkoztat, mire képes az ember.
Öregszem, kevesebb a kedvem. Pld. beleártani magam a világ dolgaiba.
Az a szikra, ami két ember közt kipattan, még érdekel. Az a szeretetnyi érzésfoszlány, ami megragadja a szívemet, egy pillanatra. Még ha ki is ejt utána kezéből. Egy pillanatra.
Ezért érdemes. Hogy mit?
Ja, ja. Élni.

1. Kapui Ágota:
   2017. május 20. 06:05

   Annyira emberi és igaz. Mintha én gondolnám (vagy ő, vagy valaki, bárki, valahol), de te öntöd szavakba…