(szeszélyes napló / 27)

Ötven éve jelent meg, Arany János emlékére, az 1967-es Ifjúmunkásban, Fábián Sándor (akkor még fiatalnak számító) költő tollából:

Síksági domb

Kölesérparti szánkó-pályák
voltak kisgyermek-korom dombjai,
szerényke lejtők, melyeken
öt-hat métert lehet lesiklani.

Ereszkedők, mosott vízpartok,
felszín alá vivők,
mint engemet, domboknak tűnve
becsaptátok-e Őt?

Talán igen. De hamar rájött,
hogy peremetek nem magasság,
s felépítette önmagából
a gondolatok füves dombját.

Nap megsütötte, szélátfújta domb,
alja a szalontai gyepszél.
Gyalogútjai magasra vezetnek,
magasabbra a síksági egeknél.

Forrás: Ifjúmunkás, 1967. március 2.