A dél-lengyelországi városka bő hét évszázada őrzi IV. Béla egyik leánya, Kinga emlékét. Férje, Boleszláv herceg halála után az özvegy a magyarul Ószandecként ismert település kolostorában élt apácaként, 68 éves korában, 1292-ben bekövetkezett haláláig.

Kinga számos cselekedetét jegyezték fel a krónikások, így ő volt az, aki IV. Ince pápánál kijárta a meggyilkolt Szaniszló krakkói püspök szentté avatását, s az is Kinga érdeme, hogy a templomokban énekelhetnek, imádkozhatnak az addig némaságra kárhoztatott nők.

 IV. Béla leányát 1999 júniusában avatta szentté II. János Pál pápa mintegy 650 ezer zarándok, közte sok magyar jelenlétében. A katolikus egyházfő szentelte fel azt a székely kaput is, amelyet a kolostor falánál állítottak fel, rajta Szent Kinga ábrázolásával. A kaput varsói nagykövetségünk kezdeményezésére, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészhallgatóinak és a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Tagozatának anyagi támogatásával faragták ki háromszéki művészek: a Both fivérek és Haszman Pál.

Az Árpád-házi hercegnő személyét és tetteit már életében legendák övezték. Azt az esetet például, midőn a máramarosi sóaknába dobott gyűrűjét Krakkó közelében találták meg, a wieliczkai sóbányában szobor formájában örökítették meg tisztelői. Íme:

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban