valaki jóravaló magyar ember
hangzik el mondjuk délután
amíg a beszűrődő fénypásztában
porszemek keringenek
a jóravaló magyar emberség
mindig aggasztó egy kicsit
nem rúgták-e ki
nem zárták-e be
a jóravaló magyar ember előtt
elmarasztalható az államfő
bár a fenének van kedve
államfőt elmarasztalni
jóllehet nem elmarasztalni
bizonyára tunyaság
bizonyára túl sok limonádéfilmet néztem
hogy nincs kedvem ilyesmire
bár utálom én is az államfőt
de elmarasztalni a fene akarja
elmarasztalni az államfőt
olyan mint beismerni
valami valóban aggasztó tényt
hogy mondjuk sosem leszek szabad
sosem leszek gazdag
és valamikor
nem is olyan régen
főbe lőttek
vagy felakasztottak valakit
attól függően hogy a drótkerítés
melyik oldalán tartózkodott
kezd kényelmetlen lenni
hogy számolni kell a jóravaló magyar ember
tényezőjével
jóravaló magyar emberről
sosem írnak
a kék papírral bevont tankönyvek
jóravaló magyar emberről beszélni
nem lehet a moziban vagy a kenyérsorban
jóravaló magyar emberről
csak jóravaló magyar ember előtt lehet beszélni
de felsejlik valami gyanúféle
hogy a jóravaló magyar ember
nem csak az államfőt rühelli
hanem a tarka limonádékat is
mert bizonyára van egy bordó
biedermeier karosszéke

Budapest, 2017. IV. 30.