a) A vénség nem pejoratív fogalom. Csupán az idő múlását jelzi.
Annyi minden ragadt rá szavainkra. Ideje lemosdatnunk őket. Tiszta szavakat akarunk hallani, olvasni, érteni. Ezt már József Attila is nehezményezte. Hogy legyenek a nők – nők, kedvesek, a férfiak pedig férfiak…
Minden korban le akarják zülleszteni az embert, szavaival együtt. Errefelé különös tehetséggel fordítanak mindent a visszájára. Viccet csinálnak a legszentebb dolgokból is. Aztán hüledeznek, mikor kiürülnek, mikor már az sem számít, hogy nevetnek-e rajtuk. Ezt már a röhögő-gépekkel megoldották. Hidd azt, hogy mindenki élvezi. Aláfestik a sikert. Pénzért beültetik a közönséget. Tapsol pár száz forintért. Semmi sem az, aminek látszik.
b) Kortárs. Ez azt jelenti, velem egy időben él, legfeljebb pár év elcsúszás van, korábban vagy később született és halt meg. De ugyanabban az időben voltunk az élet színpadán – a kor színpadán. Aki nem ekkor élt, de mondandója korunkhoz is szól, az az időket átívelő klasszikus, akiket idézni szoktunk, mert ma is érvényesek állításaik, meglátásaik. Mert megragadtak valami örök érvényűt, ami korokon át is hat, de attól nem kortársaink. Jó tisztázni a fogalmakat.
c) Édeskés. Kissé felszínes, negédes, kedveskedő viselkedés, körülbelül olyan, mint amikor az idegen néni az utcán szembesétáló fiatal gyerek arcát megcsipdesi, mert tetszik neki, és azt mondja, jaj, de cuki vagy. Azzal megy tovább. Ez a jelző annyit is jelent, ottfelejti az ujjnyomát rajta, nem törődik vele, és akinek mondta, annak se számít sokat. Általában cuki, általában kedveskedik, gratulál, mert így illik, nem azért mert tetszett. Nem vesz tudomást a taknyos orról, sem a félrecsúszott melltartóról. Olyan édi vagy! – ömleng, de nem tetszel neki igazán, csak túl akar lenni ezen a kényszerű egymásba botláson. Vannak édeskés versek is. Szabolcska Mihályra aggatták ezt a jelzőt annak idején. Könnyed, nem sokat mondó, és amit mond, az is magától értetődő, amit nem érdemes versérvényűen kimondani. Vagy szóvirágokat aggatni önmagában szép kifejezésre, vagy fogalomra.
d) Magyarázatok. A költőnek isteni rendeltetése van. Felrázni a világot, elmondani a világot, lehordani a világot, kiigazítani a világot, elénekelni a szerelmet, a boldogságot, a lélek hangjait égnek röptetni, mint a léggömböket, vagy sárkányokat – de nem a gyomor, nem a test testi működéséről kell hírt adjon, nem a szaglószerveinkre vagy az étvágyunkra kell hatnia. Meg kell facsarja a szívet. Bele kell ütnie a gyomrunkba, akár gyomorszájon is kell vágnia, de semmiképpen nem szabad elandalítania, mert nem ez a küldetése. Azok altatódalok gyermekeknek elalvás előtt és kizárólag csak ekkor.
e) Személyes. Thomas Mann üdvözlése (József Attila) és Vojtina ars poétikája (Arany János) olyan alkotásai, cölöpei, alapkövei a költészetnek, aminek mentén kell meghatároznia magát egy magyar költőnek ma is.