1.

„Hogyan tegyünk szert gazdagságra?” – „Hogyan hajtsuk be künt lévő követelésünket?” – Ilyen és ezekhez hasonló címeken naponta jelennek meg könyvek a nyomtatott betű piacán, és állítólag sikerük is van. Sietek megjegyezni, hogy nem ezeknek a műveknek a sikere ösztökélt a fenti címen való eszmefuttatásra.
Hogyan kell verset olvasni?
Két okból érzem, hogy kétségbeejtően időszerűtlen volnék ezzel a témával. Elsősorban nem igaz, hogy a költemény manapság olyan végzetesen divatból kiment dolog volna. Ellenkezőleg, éppen a legutóbbi évek tapasztalatai mutatják, hogy a hét szűk esztendő után a hét kövér esztendő korszaka köszöntött a költészetre, s a versek iránti érdeklődés csillaga még egyre emelkedik. Költeményes kötetek, versgyűjtemények, különféle antológiák sűrűn jelennek meg, s a kiadók ezekkel is megtalálják a számításaikat. A második ok: némely egészen művelt, egyébként kifogástalanul képzett embernek is hallatlanul ferde fogalmai vannak a versről, különösen a líráról (ezúttal csak erről beszélünk). Úgynevezett olvasott, sokoldalú, sőt tudós emberekkel is találkoztam, akik tanácstalanul álltak, amikor vers akadt a kezükbe. Világhírű költők remekműveire mondták ki az ítéletet: „Ha megfeszülök, akkor sem értem. Ilyen az egész modern költészet – ostobaság!”
Arra pedig egy pillanatig sem gondoltak, hogy esetleg bennük lehet a hiba. Pedig bennük volt. Nem tudtak verset olvasni. Nem fejlődött ki az a hatodik érzékszervük, mely a teljesen kézzelfogható világ határain kívül eső dolgoknak, a költészet szépségeinek érzékeléséhez nélkülözhetetlenül szükséges.

(Folytatjuk)

Forrás: Magyar Karaván