A Kronosz kövei c. kézirat elé

Megfigyelt területre cibált az eb, pórázon
fogtam és mentem, évezredekre bíztam magam,
hiszen meg van szelídítve, ahogy akarom, úgy
ugrál körbe, szimata jobb, mint az enyém, a bajt
hamar kifürkészi, több veszélyre felfigyel, mint
az, kinek szolgál, gondoltam, pedig tudtam, ember
az eb ura, kitől megtanulhatott sok hibát,
hiszen megugatja, akit hűséggel szolgál, de
hálás is neki, életét adja, enni, inni
kap tőle, becézést és simogatást emberi
mérték szerint, bölcs Prótagorasz vélelme szerint…

Én abban bíztam, hogy bár megfigyelt területre
cibált, észre kellett vennie, amit én nem, hogy
a kamerák nem működnek. De ha mégis? Én
pórázon tartom, ő nem beszél, eb ő, ura én