emlékezés: emlék-más
Sikereink oka nem egyenesen arányos a tehetségünkkel. Egészen mástól függ. Például:
1. Mennyire széles körben mozgunk.
2. Hány emberrel tartunk baráti kapcsolatot.
3. Milyen régóta élünk.
4. Hány gyerekünk van.
5. Milyen kapcsolatot ápoltunk rokonainkkal.
6. Hányan szerettek volna ránk hasonlítani.
7. És hányan nem.
A férjem hetvenéves korára minden nőre úgy emlékszik, hogy szép volt. Az ismerőseim ugyancsak kedves emlékeket ápolnak magukban a visszahozhatatlan színházi időszakról. Emlékezetükben minden megszépül. Hozzáragad saját fiatalságuk, a ’minden lehetséges, csak még nem akarom’ akkori hozzáállásuk életükhöz. Ilyen az emlékezés természete.
Ebben is jó, ha több ember tapasztalataira támaszkodunk. Ahogyan az Írás is mondja: két-három tanúbizonyság kell ahhoz, hogy valami megálljon a lábán. Megítélni, ítéletet hozni szükség van a dolog több oldali megvilágítására. Mert különben fénytörésben látunk. Tekintetünket óhatatlanul beszűkíti a két darab, ami a szemünkből van, az egy darab, ami a szívünk, s az egy lélek, ami bennünk szuszog :)
Okosabb, ha így nyilatkozunk: úgy emlékszem, úgy tetszett, azt gondoltam, így láttam. Ekkor még a közös emlékezés is barátságosabbá válik. És a siker is a helyére kerül.