Albert-Lőrincz Márton: (Ugranc)

Kis ugrancok keresték a Sánta Kovács nevű
mesterembert, valami olyan címerügyben,
ami nemesi rangra emelné őket.
Iszákjaikban cipőtisztító felszerelést rejtegettek,
kéznél legyen, ha besározódna Sánta Kovács saruja.
De ő nem szerette a pocsolyás helyeket,
kerülte a sáros utakat,
szívesebben sétált a pázsitos réteken.
Ott a patakocska visszafele folyt,
ezért a Visszafolyó nevet kapta.
(Vajon meddig emlékeznek ilyen nevekre?)
Egyikük Sánta Kovács bizalmába férkőzött,
de ugrált, mint a bolha:
egyszerre akart lenni a tűzköpenyen és a víztunikán.

Hadnagy József: Instant sántaság

Engem a munkatársak ugrattak
valamiféle sántaság miatt.
Például: két fél téglát csempésztek
a táskámba
​,​ az angol-magyar nagyszótár helyébe.
Kíváncsiak voltak
​:​ észreveszem-e
a súlykülönbséget. Nem vettem észre.
Máskor teli neszkávés dobozt
cseréltek ki üresre. Kíváncsiak voltak
érzékelem-e a súlykülönbséget száz gramm
instant kávé s a semmi között. Én nem,
csak otthon a mérleg érzékelte, azonnal.
Így ugratott engem az élet is. Például sok
hamis barátot csempészett bordáim közé
a valódiak helyébe. Kíváncsi volt,
észreveszem-e a súlykülönbséget,
és merek-e elindulni velük a Góbi
sivatagba. Mertem. Varázspálcát
kovácsoltam ugyanabból a tűzből,
aminek lángján nagyszótárnál,
téglánál nehezebb vasból a semminél
könnyebb világot teremtek magamnak,
ahol sántaságom instant föloldódik…