Este, zárás előtt a lányok „csinálnák a monetárt”. Magyarok mind a ketten, de nem tudják, hogyan kell ezt az anyanyelvükön mondom. Megnézik, mennyit mutat a gép, aztán megszámolják a pénzt: üti-e a széle a hosszát. Persze nem ilyen egyszerű, hiszen munka közben sok minden adódik, néha zsebbe nyúlsz, máskor zsebbe csúsz.
Este, zárás előtt a lányok csak „fél monetárt” csinálhatnak. Érkezik ugyanis a „patron”, merő idők fia, nyerő. Nem köszön, mert minek. Ezek az ő alkalmazottai. Jobbára zsebből fizeti őket. Hát nem köszön. Néha előfordul, hogy jó a kedve, ha muzsikál. Muzsikusnak falból van a telke. A villája is. De a villában a naccsága parancsol, ott a tulajnak helye csak hálni van, helyzete hovatovább egyre tűrhetetlenebb, mert a milédinek évei teltével egyenes arányban gyarapszik a kívánalma, s ugyanolyan arányban fogynak bájai. Hájasodik feltartóztathatatlanul.
Hát itt vágja ki a műbalhét a tulaj, majd elviharzik volt vendéglőjébe, szaxofonozni. De már az sem a régi, van nap, amikor senki se mulat. Lányt mégis lehet fogni, szépecskék, nem finnyásak, csak hát, istenem: drágák.
Pádroné olyankor fütyül a világra, fütyül jókedvében; és a következő estén korábban érkezik kifosztani a kasszát.
Könnyedén a fiókot, nejlontasakba söpri a pénzt, bankót, aprót: vegyesen, mint Medgyesen. A lányok elkerekedett szemét látva megjegyzi: mi van, nem bíztok bennem?!
Elpakolja a dohányt, és jó negyed órán át újmarxi leckét tart a kölcsönös bizalom fontosságáról az üzleti életben.
Büszkülő vadkempinges a posztkomcsi kapcsiban.
Nincs mit szólni, mert akkor hirtelen kiderül, hogy hiánnyal zárták a napot. És nem a bérüket fogja vissza, nem. Az túl egyszerű volna. Küldetésben részesülnek. Hogy azonnal hozzák a hiányzó lóvét. Sáros vagy két lapival, nyomás, kicsikém.
Egyikük beadta a derekát, hagyta megfektetni magát. Azt hitte a kis bohó: vége a nyomornak. De a szekatúra csak most kezdődött el igazán. Gyáva kutya ez. Retteg feleségétől, attól a hárpiától, hát „prevencionál”. Végül elűzi a szerencsétlen lányt, mielőtt a kapcsolatukra „fény derülne”. Az ilyen kapcsolatokon tud ám igazán derülni a fény.
Ló döglik, hám ürül, lotyóból dögivel elég, morogja.
Hogyan gazdagodott a Pádroné? Szívósan. Hát ő is mindenféle kacattal üzletelt, ronggyal, ott né, műperzsával, mint a nagykalaposok. Aztán valaki rányitotta a csipáját az isztambuli bulira. A balekot bevette társnak, kamiont bérelt, amaz ült a kormányhoz. Hozta a farmergatyót, perzsát, szappant.
Szaturál a piac, a Pádroné szorong, fehér éjszakákon: ojjé, fuccsol a bolt. Mit lehetne kitalálni.
Társa, a balek, azt kérdi. Te főnök. Mi az, ami nektek most karácsonyra a leginkább kellene?
Padrone felröhög. Hát azért annyira hülyének ne gondolj, barátom. Nekem a karácsonyfától a nyakláncokig, a szváccsig mindenem megvan. Legfeljebb amiatt bosszankodom, hogy sehol sem kapni borszéki borvizet.
Na látod, főnök, bólint a balek. És ezzel máris a szájába adta a sípot.
Sátoros ünnepek előtt mindig nyeregben volt az ötletgazda, két-két nagyfuvart bonyolított le, máskor heti egyet. Akkor ez még igen jó pénz volt.
Tágította a kínálatot, menegetett a szatócsbolt.
A síp szépen szólt. De a Pádroné paraszt maradt. A furulyamester egy tündéri napon azt kérdezi tőle. Mi van a tenyeredben, főnök?
Nekem? Semmi, mutatta a markát meglepetten a tulaj.
Hát akkor tessék. Fogd a kulcsokat, és maradj kövér.
Ez volt a szakítás tehát. Az ipse azóta Magyarban dolgozik, a pénzt hazahozza, befekteti. De persze közelébe se megy a borvizes fickónak.
Az ő privát titka, hogy miben utazik.

Jön a tulaj, viszi a lóvét, legyen nektek is kellemetes a hávégé. Szombaton s vasárnap is nyitunk.
Pénzleltár? Címletek szerint? Hahaha.
A borvíznek óriási az előnye a buborékos, édesített szirupokkal, levekkel, mismásokkal szemben. Ez, hogy úgy mondjuk, születésétől fogva természetes. Ez már így jön ki pezsegve az anyjából. Az anyaföldből.
Megengedem, dúsítják is. De menj csak a Francba. Ott, kérlek alássan, minden kajához szinte hivatalból kijár a pohár vörösbor. Ám ha véletlenül borvizet kérnél, be kell nyúlnod a bukszába. Borul a nettó.
Nekünk meg szinte ingyen van. Eladjuk, ide, oda. Júúrópín Drinks. És kerüljük a bajt. A finánc elöl jön be, hátul megy ki. A szajrét diszkréten szállítjuk utána.
A fiókot bekattintja, a kulcsot elfordítja, pász. Ő tudja egyedül, mennyi árut hoz a boltba, és azt is, náturálmentye, hogy mi a haszon.
Az ördög érte is eljön, féklkarú rabló képében. Ez a szenvedély olyan erős, hogy inkább nem is szaxofonoz, egész éjjel a gépet bűvöli.
És dúdolgat, akkor is, ha elnyelődött az utolsó garasa, és taxira sem maradt pénze.
Monetár, monetár, csipkés monetár.