Ssssz! Gumi! kiáltja hirtelen. Mindketten leállnak, demedten nézik egymást. Mintha áramszünet. Elromlott valami.
A nő ocsúdik elsőnek. Talán Irénkénél, suttogja, de nem mozdul. Lépj át, kéri. Én most képtelen volnék csak egyet is mozdulni.
A férfi engedelmeskedik. Tényleg, Irénke. Talán. Kilép, csak úgy, köpenyben, papucsban. Csenget. Nagy későre kócos fej bukkan föl a nyílásban.
Nincs egy fölösleges gumitok?
Irénke elszörnyedve nézi. Tessék? Rácsapja az ajtót.
Talán a Rózsika, motyogja a férfi. A másik ajtón nem csenget, kopogni kell, kettőt, kettőt. Helyezkedni, hogy a lesőn felismerjék. Különben magnó, kutyaugatás.
Nincs véletlenül tartalék gumija?
Ja, hát Imrus nem tudja, hogy mindig kedden jön a Nusi Magyarból? Mindegy, felírom, jövő kedden meglesz. Hat csomaggal, oké?
De nekünk most kéne. Hát most, sajnos. Imi kedves, mért nem csinálják másképp, mi az urammal, amíg élt szegéééény…
Hát ez nem igaz.
Nincs gumi, közli csalódottan. A többi szomszéd nem jöhet szóba, velük épp csak beszélőben. Elő se hozható a téma.
A nej azonban már kész virány, kacagó búzatábla. Arany. Találtam! ujjongja. A konyhafiókban lapult a huncut.
Rózsaujja téglapiros gumit fojtogat.
Izgató kávéillat.
Harmónia utca, hatos lépcsőház, 31-es.
Valakik boldogok.