1.
Szeretem az eleganciát, a stílusos viselkedésmódot – miközben minden igyekezetem felrúgni ezeket, de legalább megfricskázni. Talán, mert ebben a közegben látszani lehet, míg az alpári nem tolerálja a magasabb rendűt. Természetes elemem a természetes, manír-mentes, pózoktól és képmutatástól szabad társasági lét. A királynő és cselédlány között a munkásasszony tartja az egyensúlyt, egy szabadon gondolkozó értelmiségivel a nyakában. Királynőnek unalmas, cselédnek megalázó, munkásnak kibírható, értelmiséginek gyönyörűség lenni egy bőr alatt.
2.
Gyűlölöm a hazugságot, szeretem az igazmondást. Nem bírom a képmutatást, kedvelem az őszinteséget. De fárasztanak a csip-csup igazságok, és el-elbűvöl egy jólfésült hazugság. Élvezem, ha bizalmukba avatnak, de túl hosszan és céltalanul hallgatva őket képmutatásba merevedem. Az udvariasság odaragaszt, az őszinte faképnél hagyásuk megsérti őket. Inkább szenvedek.
3.
Szenvedélyesen szeretek és szenvedélyesen elhárítom a szeretetet. Utálom a lagymatagságot, szeretem a gyorsan elintézett dolgokat – de évtizedekig tudok várni álmaim beteljesülésére. Mindent elkövetek, hogy a környezetem jól érezze magát – lehetőleg részvételem nélkül. Vágyom az elfogadásra, de visszautasítok minden felszínes „rendben van”-t. Hangtalanul. Az időmre várok, ami eljön.
4.
Szeretem okosnak gondolni magam, és bosszant, mikor észreveszem viselkedésemen a fiatalkori meggondolatlanságokat. Mialatt remekül érzem magam, mélységesen elítélem azokat az öregeket, akik így viselkednek. Nyíltságomat őszinteségnek tartom, holott csak ostobaság.
5.
Függetlenségre vágyom, és valójában félek az egyedülléttől. Kötöttségeimre hárítom kényelemszeretetem. Szükségem van arra a pányvára, amit időnként hosszan utánam eresztenek – már.
6.
Legjobb este, amikor fáradtan elnyúlhatok az ágyban, és hajnalban, amikor felpattannak szemeim és a laptop felé görnyedhetek újból. Írva-olvasva feküdtem és ugyanígy ébredek. És bár egyedül vagyok, mégsem.
7.
Isten is megpihent.
2017.05.29.