„1841-ben furcsa című könyv jelent meg Pozsonyban: Daguerreotyp. Bár a szerző nem tüntette föl a nevét, tudjuk, hogy ki írta: Nagy Károly. Jeles matematikus és csillagász volt; írókkal, Kölcseyvel, Vörösmartyékkal barátkozott, politizált is. Bölöni Farkas Sándort megelőzve járt Amerikában; nagy kár, hogy nem írta meg egyéves tengeren túli tartózkodásának tapasztalatait, melyek meggyőződéses republikánussá tették. 1849-ben néhány hétig fogságot szenvedett, mert az osztrák hatóságok amerikai csillagos lobogót találtak nála” – olvashatjuk Lukácsy Sándor ritkaság-könyvének újabb fejezete élén. A Daguerreotyp címe Daguerre-nak, a fotografálás francia feltalálójának a nevére utal, s úgy értendő, hogy a szerző friss és hiteles képet – mintegy fotográfiát- akar adni könyvében mindenféle közéleti témákról. A szellemes könyvecske egyik fejezete Pest jövőjéről szól: milyen lesz ötven év múlva, tehát 1891-ben? Nagy Károly előtt váratlanul megjelenik egy vén emberke, aki varázshatalommal bír: repülni tud, és a jövőbe lát; magával ragadja szerzőnket, és megmutatja neki Pest jövőbeli képét. Most már csak le kell írnia mindazt, amit látott. Nekünk meg csak elolvasni… és a fejünket csóválni!

Érzem, mint repülök egy kis ideig, s szemem felnyitván, a budai vár hegyén ültem 1891-ben kis öregem mellett, ki Pestre mutatott. Varázs egy látvány!
A fenséges folyó sok apró ágakban (csatornákban) futja keresztül a város egyik részét, borítva mindenütt számtalan kisebb-nagyobb hajókkal, gőzösökkel, csónakokkal; hat gyönyörűséges híd, két lánc, egy vas, három kőhíd, a Waterloo bridge mintájára; a város egyik része homályban, a másik ragyog, és a roppant építményeknek nincs vége, melyek mind bájos kertek közt állanak.
A régi várost körülveszi egy széles csatorna, mely a Soroksári út felé a Dunába önti vizét; szinte a Váci, Ország, Kerepesi és Üllői utakon fő csatornák vágják a várost keresztül; ezen hatalmas csatornák mindkét oldalán dupla sor fák állanak és Amszterdam gyönyörű grachtjaira emlékeztetnek. Hol csak egy kis tér maradt, mindenüvé fákat ültettek, sehol a legkisebb por, sem sár. Ezen rendszabásnak köszönhetni, hogy a halandóság Pesten, mely borzasztó nagy volt, most oly tetemesen csökkent, hogy míg ezelőtt minden huszonnegyedik személy meghalt évenkint, most negyvenöt személy közül hal meg egy.
Nagyon tetszett nekem azon elmés beosztása a városnak, mely szerint az egynemű foglalatosságok külön részeket foglalnak el. Az egész Duna-sort, elkezdvén az épületfa-kereskedőknél, le a régi város végéig nagykereskedők foglalják el, kik csinos lakásaik közé roppant raktárokat építettek. Nincs itt béke, mert a hajók szüntelenül jönnek s mennek, a föld termékeit és az ipar műveit hozzák, viszik, rakodnak és ürülnek. Azon részét a városnak, melyet a Híd utca, Országút és a Mészáros utca kerítnek bé a sóházig, kiskereskedők, boltosok foglalták el, maguk közzé vevén a kényesebb kézműveseket, milyenek az arany- és ezüstműves, gyémántköszörülő, nemes köveket metsző, ékességeket és divatcikkeket stb. készítők. Terézia-várost lakja a mesteremberek ezerféle neme, kik különösen a növények országából nyert anyagok feldolgozását célozzák, holott az érceket munkálok a Józsefvárost foglalták el. A számtalan gyárok körülveszik az egész várost a Váci úti temetőnél kezdvén keresztül le a város erdején egészen a Dunáig; ezek is elmésen vannak felosztva. Kezdődnek a malmok és papirosgyárok; következnek a mindennemű fonó, posztó, kárpit, selyem stb. gyárok; ezekután a cukor, kémiai, bőr, porcelán és üveg gyárok, míg a durvább vasöntők, hámorok, sodrony, pléh, réz, ón, cink stb. gyárok ezrede bevégzi a kört; Ferenc városát kirekesztőleg ilyen erős munkások lakják. Kívül a gyárokon, Rákos mezején ültetvények vannak, s ezeken túl tétettek mindazon kézművesek, melyek kellemetlen szagú tárgyakkal dolgoznak, milyenek a szappanosok, tímárok, enyves serfőzők stb.; még kívülebb vannak a mészárosok minden hozzájok tartozó függelékekkel.
Körül az új városon vannak phantasticai rendben szétszórva a gazdagok palotái, mindnyájan a hozzátartozó park közepében; ezek közt minden időszakot, minden nemzet ízlését fel lehet találni: görög, római, gót, mór vagy alhambra, bizánci, renaissance, Tudor, Louis XIV., egyptus stb., még a hindu és kínai sem hiányoznak; mind gyönyörű a maga nemében, az egész remek és bájoló.
Keringölve jut az ember ezen kellemdús fogalmakon keresztül az első nagy térhez, melyben négy roppant épület mutatkozik: az egyik egy fenséges templom a római Szent Péter mintájára, a többi háromra fenírásából ismerhetni: Egyetem, Múzeum és Könyvtár; a térkert közepén van a magyar nemzet géniuszának kolosszális szobra, körül gruppozva a múzsák. Láthatók itt szobrai jeles magyar tudósoknak és a tudományosságot előmozdítóknak. A múzeum földünkön létező teremtvények minden neméből foglal példányokat, tudományosan és kitűnő ízléssel elrendezve; a British Museum, a párizsi és bécsi természeti gyűjtemények elrendezése haszonba vétetett.
A könyvtár a bécsi – mint létező legszebb – szerint alkottatott.
Az egyetem négyszög, tágas, üveggel fedett udvarában ezer tanuló járkál fel s alá, míg az előadási óra üt. Az épület négy szárnya a fakultások szerint van elrendezve; tágas termek, mindennemű tanulmányi eszközök és gyűjtemények díszesítik ezen szép intézetet.
Ezen térből egy más, szinte ily nagyságúba értünk: itt is három különös stílű gyönyörű építmény látszatik; felírásaik: Tudományok akadémiája, Obszervatórium (asztronómiai) és Műegyetem. Mindhárom intézet a tudományos követeléseknek tökéletesen megfelel. A tér kertében emlékek, szobrok és szökőkutak, mint minden téren.
Innen értünk a művészet térébe; három ritka szép ízlésű palota, Szobrászat, Festés és Építés felírásokkal, az osztályoknak megfelelő emblémákkal ellátva mutatkozik; mindegyikben élénk munkásság és kitűnő talentuma az ifjúságnak.
A tér negyedik épülete egy különös szépségű galéria (képtár), a Louvre, flórenci és nápolyi művészeti múzeumok nemében, rakva remek művekkel.
A következő téren vannak: San Carlóhoz hasonló pompás színház, a konzervatórium, zene-, éneklés- és tánctermek, három elkülönzött palotában.
Balra esik a tudományos térek megett egy másik tágas tér; roppant, nem éppen gazdag, de egyszerű, jó ízléssel emelt épületekkel, a kisebb oskolákat és gimnáziumokat foglalókkal; az épületek megett kiterjedt kertek mindennemű gimnasztikai gyakorlatokra alkalmazvák, lovagló és úszó oskolákkal ellátva.
Innen igen szép kert vehető észre, melynek közepette a legcélszerűbb oktatási elveken alapult nőintézet áll. Ebbe a férfiak be nem bocsáttatnak; az épülethez egy csinos kápolna van ragasztva.
Közel az egyetemhez van egy tér, melyen alig szemlélhetni egyebet könyvkereskedőknél, hírlapszerkesztőségeknél és olvasószobáknál; itt is nagy a csendesség.
Hol a terek végződnek, a két város között nyílik azon intézetek rendszere, melyek a szenvedő emberiségnek szentelvék. Tömött ültetvények közt látni itt kór, lelenc, dolgozó, szülő, aggokat ápoló, árva stb. házakat, valamint vakok, siketnémák stb. intézeteit.
Vége nem lenne, ha elbeszélném, mit mutatott mindent nyájas vezetőm, és a város legnevezetesb részét még nem is láttam. Ehhez gyönyörű villák közt értünk keringő utakon, és mégis jó távolrul látszott a varázs palota, a nemzet képviselőinek palotája, mely minden leírást felülhalad; előtte bájoló ültetvények közt a szabadság szobra, körülte a szabad nemzetek allegóriai képzetei; ötven széles lépcsőn érni az oszloperdő közt álló Kapitolba, melynek a washingtoni csak árnyéka. Tanácskozási roppant termek karzatokkal, a bureau-k mindenfelül, ezek mellett könyvtár, országos levéltár stb. fő részei a palotának. Körülte négy más palota, következő felírással: Nevelés és oktatás, Törvényhozás, Ipar és kereskedés, Kincstár. Kérdezem vezetőmet, nincs-e a külsőnek és a hadügynek külön ügyviselője?
Az első, mond, az egészbe olvad össze, a másik nem szükséges, mert a nemzet mindenkivel békében él.
Magyarország minden megyéje képviselőjének van egy különös és szép ízlésű háza, minden kényelemmel ellátva, szinte kerttel körülvéve; a hatvan tökéletesen egyenlő lakhely csudálatos szimmetriában a Kapitol körül valami csábító szép látvány.
Megmutatta még vezetőm Mars mezejét, hol a nemzeti őrség tartja gyakorlatait és az ifjúság is rendesen minden héten itt gyakorolja magát a fegyverek forgatásában és lovaglásban.
Kérdezem: nincs-e az országban katonaság? Nincs, monda, mert mindenki született katona, és az egész nemzet tökéletesen fel van fegyverkezve, úgyhogy kétmillió védője minden pillanatban van a hazának.
Kérdem: hány lakosa van most Pest városának, ha csak százhúszezer nemzeti őr kerül ki belőle?
Hatszázezer, felel, de közel negyvenezer ifjú jön az intézetekbe, s ezek egyszersmind majd valamennyien őrök, s az említett számot százhatvanezerre emelik.
Még több nevezetes dolgokat mutatott és beszélt kedves öregem, s nem tudék eléggé bámulni, s kérdezem: mely csuda által lehete, hogy a szegény magyar oly rövid idő alatt varázsolta mindezt elé? vajon nem szenvede-e a nép azáltal, hogy az ország kincseit mind egy pontra horda össze?
Korántsem, felele vezetőm. A nép ugyanazon arányban gyarapult, erősödött, gazdagodott, a többi városok szint azon arányban mentek elébb és fejlődtek ki, mert a nemzet – akart.

Rajzvázlatok a jeles matematikus-csillagász, Nagy Károly hagyatékából

Következik: Lukácsy Sándor irodalmi ritkaságai (8): Szekér Joachim – Magyar Robinson