Előhang: Négy-öt éve kezdtem gyűjteni a fotóval és fotózással kapcsolatos irodalmi munkákat: verset és prózát. Mind a magyar, mind a világirodalom terméséből. Szeszélyesen összeálló antológiám így nem is válogatás, annál inkább gyűjtögetés eredménye. Az állomány napról napra, hétről hétre gyarapszik, de úgy tűnik, a világon sokkal több írót ihlet meg a fotografálás, mint amennyit egyáltalán egyetlen ember be tud gyűjteni. Így csak maradok a szemelgetéssel, amelynek gyülemlő kincseiből átnyújtok valamennyit a Káfé főnixnek is. (Cseke Gábor)

Szabó T. Anna: Fekvő nő kockás pokrócon

Délután volt és napsütés,
az erkélyen aludtam.
Rámfogta, elsütötte, és
hunyt szemmel ottmaradtam.

Az arcom nyugodt, szigorú,
homlokom csupa fény.
Álmom árnyékként ott ragadt
a szájam szögletén.

Este van, elment — forgatom
a polaroidot:
jól van. Akkor tehát ilyen
vagyok, ha nem vagyok.

1. Skandikamera:
   2017. június 5. 07:57

   Zseniális!