Somorčík Szombath Rozália: Szél

A városból érkező szél az
erdő kinyújtott karjába ütközik.
Az asszony arca naptól piros és a dühtől.
Várja a halált, vagy a férfiét.

A szél hangokat hoz: zenét, autózúgást;
belőlük lesz éjszaka a fény.

Nem megy oda, ahol a férfi van,
hátha közben meghal,
s ő majd késve fedezi fel a holttestet.