Hispánia északi régióiban a VIII. században kisebb-nagyobb frank kötődésű hercegségek/királyságok alakultak. Az egyik az Aragón Királyság volt; Jakab király II. András magyar uralkodó leányát, Jolántát vette feleségül. 

Az egyik legnagyobb formátumú spanyol király, a „nagy honfoglaló”, I. Jakab (Jaime I. De Aragón, „el Conquistador”) 1208-ban született. Ő hódította meg a Baleár-szigeteket, a Valenciai és a Murciai Kalifátust. Ezzel kezdődött a híres spanyol Reconquista. Jakab többször házasodott, másodszorra II. András leányát – Árpád-házi Szent Erzsébet és a későbbi IV. Béla húgát – Jolántát (1219–1251) vette feleségül. Az esküvőt 1235. december 15-én Bertalan pécsi püspök celebrálta a barcelonai katedrálisban. András király – akárcsak valamennyi leányának – egy drágakövekkel kirakott fejéket küldött nászajándékba. 

Jolánta (egyes feljegyzések szerint Jolán) a magyar királyi udvarban nevelkedett. Ott trubadúrok és vándorénekesek is megfordultak, akiktől a hercegnő megtanulta a latin nyelv ebben a korban elterjedt változatát, a romance-t. Jolánta nevéhez fűződik az első, hazánkban lejegyzett sportesemény, melyen nők mérték össze tudásukat. A másik versenyző egy közrendű ifjú hölgy volt. Futottak, a hercegnő vesztett. (A győztest András király néhány vég selyemmel jutalmazta.) Jolánta állítólag kiválóan sakkozott is. 
Férjhez meneteléről a keresztény hercegnők gyámjaként IX. Gergely pápa döntött, elsősorban politikai és dinasztikus szempontokat véve figyelembe. A pápa a magyar hercegnő jövendőbelijének I. Jakabot választotta, egyes feltételezések szerint azért, mert az így létrejövő magyar–aragóniai szövetség, amely magában foglalta volna a Földközi-tenger nyugati medencéjét és a délkelet-európai térséget, megfelelő ellenpólust képezhetett volna a Német-Római Birodalommal szemben.

Jolánta királyné hamar megtalálta helyét új otthonában, és tökéletesen beilleszkedett (csempe-faliképünkön). Életrajzírója, Brachfeld F. Olivér szavai szerint: „Jolánta olyan volt, amilyenre szüksége volt a férjének: előkelő származású, szép, jóságos és mindenekelőtt termékeny”. Tíz gyermeket hozott világra, közülük többet a csatatéren, a katonai sátorban, mivel rendszerint elkísérte férjét hódító háborúira. Valencia ostromakor is jelen volt, sőt részt vett a város feladásáról szóló tárgyalásokon. Jakab rendszeresen kikérte felesége véleményét és tanácsát. 1251 októberében a királyné Huesca városában pihent, amikor valamilyen lázas betegséget kapott el, és harmincas éveinek elején elhunyt.

Jolántát – akit katalánul így tisztelnek: Nos Violant d’Hongria – végrendeletének megfelelően az egykori Aragon uralkodócsalád sírboltjában temették el (Vallbona de les Monges – Real Monasterio de Santa María de Vallbona), amely országszerte ismert, fontos kegyhely. Emlékét szerte Spanyolországban azóta is szobrok és róla elnevezett közterek őrzik.

Jolánta szarkofágja

S őrzi a castellóni hagyományos Magdalena-ünnep is, melyre egész éven át készül a város apraja-nagyja, hogy aztán kilenc (!) munkaszüneti napon át ünnepeljék településük megalapítását. Megválasztják az eseménysorozat királynőjét, illetve az alapító uralkodó feleségét megtestesítő királynét. 
Egy ottani lány számára nincs nagyobb megtiszteltetés, mint ha őt választják meg valamelyik királyi hölgynek, ők ketten a tiszteletbeli védnökei az év további ünnepségeinek, egészen a következő Magdalenáig. Az ünnep fénypontja Jakab király, illetve hitvese szobrának megkoszorúzása (Homenatge a Na Violant d’Hongria – Tiszteletadás Magyar Violantnak).
Megjegyzésre érdemes, hogy idegen ajkú, így Habsburg uralkodóik közül senki mást sem ünnepelnek így, csak és kizárólag Jolánta királynét.
/Köszönet Spanyolországban élő honfitársunk, Czotter Balázs segítségéért és fotóiért, valamint Nagy József Ferenc diplomata barátomnak a szarkofág fényképéért./

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban