A sörgyár kapott a németektől egy gépsort, a minőség emelése felcím alatt. Örvendtek neki, de rövid volt az örömük. Annak idején, amikor mindez történt, üvegcserével lehetett sört vásárolni, csakhogy a gyarló vásárló, nem mosta ki az üvegeket. Ezzel nem lett volna nagy baj, mert a gyár előkészítő részlegén kimosták-forma az üvegeket, töltés előtt. Igen ám, de az étolajat is pont olyan üvegben palackozták.
Ezt a gondot próbálta megoldani a német masinéria, amely rendelkezett egy modern átvilágító rendszerrel, ez kapcsolatban állt egy kis kalapáccsal, amelyik a nem partiképes üvegeket főbe kólintotta, hogy szennyes üvegbe ne kerülhessen komlólé. Igen ám, de több üveg került az összetört palackok közé, mint a töltőbe.
Kutató csoportot hívtak össze, a megoldást keresték, minél olcsóbban. Nagy díjat ígértek a legjobb megoldásra.
Egymást érték a jobbnál lóbab tervek, de sokba kerültek.
Ekkor jött egy mérnök. Úgy hívták, hogy Barabás Barnabás.
Az övé lett prémium és A LEGJOBB ÚJITÓ kitüntetés is.
Az újítás abból állt, hogy egy acélfűrészlappal levágta a kalapács fejét, így az üvegek katonásan átmentek a vizsgán, nem kellett foglalkozni az üvegszilánkokkal, a kalapács fej nélkül, de kitartóan bólogatott.
Mi pedig szomjunkat egyre többször oltottuk olajos sörrel.