Langyos nyári éjszaka volt, az ég olyan tiszta, mintha frissen mosott abrosszal terítették volna le s rajta a hold nagy, párolgó puliszka lenne. B. éjféltájt szokott kiülni az erkélyre, hogy megírja az aznapi penzumot. Férje már javában hortyogott, a lakónegyed kezdett elcsendesedni. Teát főzött magának és kényelmesen elhelyezkedett a fonott karszékben. De csak nézelődött lefele a járdára, mustrálta a nagy-néha elhaladó gyalogosokat, s a szomszéd panelek sorra elsötétülő ablakait. Olyan fáradt volt, hogy csak összefüggéstelen , zavaros gondolatokra tellett már tőle. Ilyen lehet az írói áramszünet-futott át az agyán- egyszerűen elfogy a téma, minden lapos és érdektelen. Bármi is felötlik, a következő pillanatban már átbeszélt, lapos közhelynek tűnik. Gondolta olvas egy keveset, mert nem jött álom a szemére. Néhány oldal után azért mégis elbóbiskolt. Kerékgördülésre ütötte fel a fejét, s a járdáról férfihangok hallatszottak fel hozzá:
Még jó, hogy a pali nem ébredt fel.Le kellett volna ütnöm, s tudod, az ilyesmi mindig nagy rumlival jár.
Igen, általában jobb nem összefröcskölni velük a ruhánkat, mert bármikor összefuthat az ember valami járőrrel, vagy zsaruva.
B.kissé felemelkedett a karszékből és utánuk pillantott. Két suhanc haladt el a járdán, laza, sietős léptekkel, mindkettő kerekes bőröndöt húzott maga után.
– Ah, az állomásról jöhetnek, most futott be a fél kettes gyors. – gondolta B. s felkászálódott, hogy bemenjen a hálóba. Egy darabig tapogatózva kereste a pizsamáját, de nem volt a párna alatt. Gondolta, pillanatra meggyújtja az olvasólámpát, valahol ott kell lennie az ágy körül. A lámpavilágnál aztán meglátta a nagy rumlit: a ruhásszekrény kirámolva, a fehérnemű szétdobálva, s a falon nagy élénk folt : eltűnt a falióra. Csak forgott körbe-körbe, nyitott szájjal szedte a levegőt, mint a partra vetett hal.
– Csupa ócska holmi – gondolta aztán. Még jó hogy csak szétdobál cucc meg felfordulás, mert lehetne itt egy jókora vértócsa is.
Vetett egy pillantást a nyugodtan alvó férjére, aztán eloltotta a lámpát és kiosont a konyhába. Onnan a citromfacsaró meg a kenyérpirító tűnt el, no meg az ajándékba kapott eszcájg, melyet különleges alkalmakra tartogatott. Túl fáradt volt, hogy aprólékosabban átvizsgálja a megmaradt holmit. Leült egy hokkedlire és tanácstalanul nézte a fenekestől felforgatott lakást. Aztán vizet tett fel a főzőlapra és friss cickafarkteát készített magának. Attól mindig meg szokott nyugodni. Arra gondolt, visszatér a teraszra és újra megpróbál írni. Most már van miről. A téma úgyszólván itt hever körülötte.