Fülöp Kálmán: Ahol a színek árnya…

Azt nem tudom, hogy
meddig élek én
és milyen jó, hogy
ez nekem titok:

mert ott szeretném
önmagam ma látni,
ahol a színek árnya
nem kopott –

s az élet bár, mint
nehezék a vállon,
a mélybe nyom,
ahol súlyos a csend,