(szeszélyes napló / 31)

„Édes barátom! Minapi leveled nagyon megijesztett volna, ha nem praeveniálsz, hogy örüljek, mert megszabadultál a bajtól. De igy is szívünkből sajnáltuk betegségedet, s elképzeltük az aggodalmat, melyet az okozott. Áldassék isten, hogy szerencsésen átestél rajta. A lélek-angina, melyről írsz, nálam sem szokatlan dolog, azon különbséggel, hogy én a világra soha sem haragszom, de szeretnék belőle menekülni. Egyébiránt ez tán nem is annyira angina, mint csira vagy píp, minő a madárnak szokott lenni, „ki bús, ki rab, hallgat, komor, fázik”…
A mit verseim bírálatáról mondasz, abban nagyrészt igazad van, de ha nem volna is egészen, mégis becsülnöm kellene baráti őszinteségedet. Ha engem ismersz, tudhatod, hogy nekem nem az a bajom, hogy sokat tartok magamról, hanem hogy minden dicsériádák daczára nem vagyok meggyőződve az út helyességéről, melyen jártam s járok, s nem tudom bálványozni kedves szüleményeimet. Most már ugyancsak foly a vita, csak egymás hajába ne kapjanak értem! Én pedig nevetem az egész béka-egér harczot: de minek szólnék bele. A história egykor fölöttem is kimondja részrehajlatlan ítéletét, addig hallgassunk…” (Arany János Tompa Mihályhoz írt leveléből, 1856)

„…Ti ott kártyáztok mint a disznó és isztok, mint a spiller? Fiú, fiú! bizony elfajultatok mióta én köztetek nem vagyok. Ha én elmegyek, mindez máskép történt volna 1 Mikor én nálad voltam, nem lumpoltál, nem éjtszakáztál, hanem már hét órakor aludtál! Pedig írva van: a ki jól alszik, idvezűl.(qui bene dormit, salvabitur). De az sehol sincs megírva, hogy a ki kártyázik: idvezül. Azért, fiam, jobbítsd meg magadat és többé ne vétkezzél! Átokká fordul a vendégszeretet, méreggé a barátság, pokollá a társas élet, szitokká a dal, eczetté a bor, gúnnyá az élcz ott, hol kártya van. Ezt belé teheted közelebbi prédikácziódba…
Mint a lapokból láthattad, „Arany János Pesten mulatott, barátai stb. körében.” Csak ez a nyegleség ne volna! Ha az ember irodalmi ügyben jár, például új munkát visz fel stb. akkor ám említsék meg: de ha valaki fölrándul, hogy például kabátot vegyen, (NB. én azt sem vettem, pedig átkozottul kéne) ki nem állhatom, hogy mingyárt megütik a nagy dobot. Hanem erről tenni lehctlen, mert az újdondász, ha megkéred, megigéri, hogy nem szól s megy a nyomdába rögtön, s kür­töli ki. No hát Pesten voltam. „Mit írjak néked, kedves jó barát” az én pesti mulatásomról ? — Ott voltam hét nap: péntektől péntekig. Ebédeltem Jókainál és Csengerynél, a Svábhegyen. Jártam színházba. Találkoztam néhány emberrel. Haza jöttem Gyulaival. Most magam ülök itthon, várom Keményt. Olvasom Dantét és Ariostot — olaszul! Nem írok semmit, kivévén ezt a levelet.” (Arany János Tompa Mihályhoz írt leveléből, 1856)

„Tisztelt Uram! /Elváltoztatott írású levél, amelyen Tompa kezevonása első pillanatra megismerhető/
Tudván, hogy Ön Tompa Mihállyal, — ki nekem nem csak név- de vérrokonom s leghívebb s legbizodalmasabb barátom, kinek igen sokszor adtam vers-eszméket s igazítottam ki a mit írt, s kinek titka sincs előttem, — tudván, mondom, hogy ön vele baráti lábon áll: én is bátorságot veszek önhez intézni e pár sort; e levélben ugyan úgyszólván semmi sincs egyéb szíves jó indulatnál: még sem borzadok elküldeni ezt; mert ugyan nem ír-e ön is néha, ha kivált az aranyér ráesik, egészen tartalom nélküli leveleket? Vagy igen! Azért fogadja jó szívvel jelen soraimat.
Valóban örülhet Nagy-Szalonta városa önnek arczképét bírhatni; így már ez a város két dologról lesz híres; de javalhatnám, hogy kalapban festesse ön le magát, még pedig két kalapban, melynek egyike fehér, másika fekete lenne; mert az ön feje két kalapot is megérdemel, a mint hogy történt is, hogy ön kettőt akart egyszerre a fejére tenni valamikor… (Tompa Mátyás Mózes fehérmegyei közbirtokos stb. – alias Tompa Mihály – Arany Jánoshoz írt tréfás leveléből, 1856)

„Hallja kend! Kendnek tekervényes és csavargoványos leveléből, melyet szept. 26-áról Dézsről és Kolozsvárról hozzám lódított, azt értem — hogy semmit se értek. A póstajegyre nyomott korombélyeg nem olvasható — tehát nem tudom hol tétetett föl a levél, de hogy megjárta Kolozsvárt és Debreczent, azt látom, a nélkül, hogy ki tudnék belőle okosodni… (Arany János Tompa Mihály tréfás levelére írt válaszából, 1856)

Az Aranykor Egykori Lovagja