Gergely Tamás: Az én Koreám
Bárkit bármikor bárhol
2017 június
Itt van ennek a pórul járt amerikai fiatalnak az esete. A világsajtót bejárta az ügy, nem részletezem. Turista volt Észak-Koreában, ellopott (?) egy jelszót a szállodában, elítélték tizenöt évre. Tizenhét hónap után átadták kómában, mint egy zsák sódert vitték, lépni sem tudott, nagyon rövid időre rá meghalt. Amerikai orvosok nem hiszik az észak-koreai verziót, miszerint egy betegség meg egy altató okozta a kómába esését.
A magyarázat – arra, miért került egy lozinka ellopása az életébe, szakemberek szerint az, hogy megbecstelenítette az észak-koreai vezetők emlékét a lopással. Tudjuk, hogy idegen állampolgár turistákat arra kényszerítenek, hogy meghajtsák a fejük, vagyis kifejezzék a tiszteletük a Kim-dinasztia tagjainak a szobra előtt Phenjanban. Fontos az nekik, hogy állampolgáraik lássák, hogy a külföldiek is kifejezik irántuk a nagyrabecsülésük.
Hogy Amerika miképpen reagál, tudjuk, katonailag nem mer, Kínával próbálkozik, ezúttal nem a kínai állammal, hanem az Észak-Koreával kapcsolatban álló kínai cégek elleni szankcióval. Úgy tűnik, adnak a szarnak egy pofont, székelyesen fogalmazva.
Óhatatlanul előkívánkozik két másik gyilkosság: Dzsong Un megölette a féltestvérét, azelőtt a nagybátyját, ami igen különös, hiszen a konfucianizmus törvényei szerint a család a legfontosabb az egyén életében, tagjait nem bántani kell, hanem utolsó csepp verükig védelmezni. Valószínűnek tartom, hogy amikor az elszámolás ideje eljő, ezt külön bűnnek róják fel a mitugrálsznak.
Hogy végül is mivel magyarázható ez a gyilkosságsorozat – talán az a jelentése, hogy bárkit, aki a rezsim ellensége, bármikor bárhol utolérnek, meggyilkolnak, ha úgy tetszik. Egy bukaresti történet jut eszembe, én a Szabad Európa Rádió román adásában hallottam: a disszidens román író Paul Goma mesélte, hogy egyszer a Victoriei utcán való átkelése során közölte vele egy civilbe öltözött férfi, szekus, hogy minden lépéséről tudnak. Akkor viszik el, amikor ők jónak tartják. Ne csodálkozzon senki, hogy féltünk, nagyon féltünk.
Fitogtatják, más szóval az erejüket, megfélelmlítenek.
Az amerikai fiatal esete felháborító, nekem viszont az fáj, hogy névtelen észak-koreaiak ezreit tettek el láb alól. Hasonló semmi bűnökért, vagy csak mert rokona volt egy renitensnek. Soha senki még csak tudakolni sem merte, hova tűntek el.
Pusztai Péter rajza