”Most akkor…”, kezdte el mondókáját Vadmalac. Komája figyelt, meg akart felelni a kérdéseknek, úgy gondolta, mindent tud már. Kicsit büszke is volt Asperger-emlékezőképességére. Hogy azért mennyit csúfolták.

Malacka is kinézett a nappaliból, hogy hátha ő tudja, mert látta, hogy Vadmalac a zoknijával babrál.
De nem, mást tudakolt: ”Akkor most három óra lesz?”
Na, végre a Koma is brillírozhatott. Bemondta, hogy hány óra a Bükkben, mennyi a Pálmaföldek fővárosában, megemlített még tíz várost, közülük két Egyenlítőit.
”És hogy milyen hónap? Csak azért, hogy tudjam…”
”Vigyél magaddal ernyőt!”, kiáltotta Malacka.
Ám akkor eléje állt Kismalac:
”Itt hagysz bennünket, édesapám?”

Forrás: Lenolaj.hu