Fehér Illés műfordításaiból

Anya a szirmok közt / Mama među laticama

Anyánknak Emirának

Mindig ugyan az,
kora reggel,
legyen borult az ég vagy
éppen napsütötte,
anyánk együtt az első
sugarakkal,
a virágoskertben
csillant,
kezével
a virágokat dédelgette:
ȃbredjetek,
ti csöppségek!
Mi szépet álmodtatok
az éjjel?«
Azután csendben
a házba ment,
csengő hangon
szólalt meg:
»Ki az ágyból, gyerekek,
vidáman, kipihenten,
lám a virágok is
már felébredtek!«

Majci Emiri

Uvijek tako,
u jutra rana,
pa bila tmurna
ili osunčana,
mama bi, kao
prva zraka,
zablistala
sred cvijetnjaka,
ruke bi oko
cvjetova svila:
»Probudite se,
dječice mila!
Šta ste mi noćas
lijepog snila?«
Onda bi tiho
ušla u kuću,
prosula riječi
što cvrkuću:
»Hajdemo, djeco,
veselo, čilo,
i cvijeće već se
probudilo!«

Ismet Bekrić (Banja Luka, 1943)

Fordította: Fehér Illés

Forrás: Ezüst híd-Srebrni most