”Szerencsénk van ezzel a napfénnyel!”, mondta Vadmalac komája. Vadmalac csak nézett széjjel, várta, mi lenne a vége a litániának.
”Hogy ilyen, amilyen.”, folytatta a koma. ”Hogy tükröződik.”
”Ja.”, kezdte kapiskálni Vadmalac.
”Mert képzeljük csak el, ha beszúródna a földbe a tárgyainkba, legjobb esetben felmelegedne a talaj, legrosszabb esetben állandóan tüzek keletkeznének.”
Felneszelt erre Vadmalac is:
”Be kellene burkolnunk a testünk. Burkával születnénk…”

Forrás: Lenolaj.hu