sok-sok évi bukaresti lófrálás
után hazatérek
és kezemben üres szatyorral érkezem
a ház kapuig jön s rámszól, tudod
kedveském, mintha azt mondtad volna, keresetért mész,
meg azt is, hogy 2 év alatt te annyit keresel mint más 4 alatt
és lám, most semmit sem hozol.

hát idesüssetek, szeretteim, éppen hogy semmit kerestem.
és annyi semmivel állítok haza amennyit a két év alatt
senki se tudott beseperni.
egyedül elhozni se bírtam annyi
semmit amennyit megkerestem.

mögöttem semmivel megrakott szekerek jönnek,
már-már roskadoznak a súly alatt.
mikor majd mindent lerakodnak az udvarunkon,
senkinek nem lesz annyi semmije, mint nekünk.

egy-két év múlva keresettebb lesz az aranynál.
csak akkor adunk el belőle ha már fölszökött az ára
bízzatok benne, kedveseim, ennyi semmije nincs senkinek.
két évig gyűjtöttem míg ti jártatok az eszemben.

Fordította: Cseke Gábor