Fújt a szél, nem minden irányból, hanem hol innen, hol onnan, ám néha nem is szél volt, inkább vihar. El is vitt olykor vadmalacokat, egyiket-másikat úgy a falhoz csapta, hogy taknyuk-nyáluk összefolyt.
Vadmalac viszont büszke volt magára, hogy őt egy tornádó sem viszi, mozdítja el a helyéről.
”Akkor azt a karót miért fogod olyan görcsösen? – kérdezte tőle a komája. – Eltörik, biztonságot semmiképpen sem nyújt.”
Vadmalachoz odalépett Malacka, karon fogta, s mondta neki:
”Fogózz talán belém!”

Forrás: Lenolaj.hu