Furcsa látvány fogadta, amikor Vadmalacékhoz belépett. Mentora lábon, sőt egyre nyújtogatja a nyakát, mint aki felülről húznak, körülbelül.
A koma nem szól, csak közelről megvizsgálja. Megkönnyebbülten nyugtázza, hogy: ”felkötve nincsen”.
Akkor mi a baj?
”A mocsok, szólal meg erre Vadmalac. Jobban mondva a szenny, amiben élünk. Jelképes ez az egész, de úgy érzem, önt el, fúlunk bele, fel kellett állnom.”
Vadmalac komája praktikus ember, a lelki szennyhez kevésbé ért, de a mindennapi életből leszűr tapasztalatokat. Vadmalacnak például ezt mondja:
”Állj a kisszékre, nem kell akkor a nyakad nyújtogatnod.”

Forrás: Lenolaj.hu