Az osztrák főváros – földrajzi közelsége és történelmünkben játszott szerepe okán – bővelkedik magyar emlékekben. Az egyik legrégebbi eseményt a bécsi Stephansdomtól kőhajításra lévő Bäckerstrasse 1. szám alatt látható márványtábla idézi fel. Ott, az épület helyén állt a Régi Regensburgi Udvar nevű fogadó, ott találkozott 1470-ben Hunyadi Mátyás (1443–90), a magyarok királya nagy ellenlábasával, III. Frigyes császárral. Az emléktábla a fogadós nevét is megörökíti: Niklas Teschler látta vendégül a felségeket. Mátyás ezt 13 évvel megelőzően már járt Bécsben: a fiút akkor V. László hurcolta magával Prága felé, menekülve Magyarországról, Hunyadi László lefejezése után. A magyar korona is Bécsben maradt, Mátyást e nélkül választották királlyá 1458 januárjában, a Duna jegén.

Külön regénybe illő diplomáciai tárgyalások után Frigyes kiadta az uralkodói jelvényt Mátyásnak (ezzel végre 1463-ban Székesfehérvárott megkoronázhatták), ám a császár sosem mondott le magyar trónigényéről, sőt, gyakorolta is a hatalmat a mai Burgenland területe felett. Az évtizedes vitában az 1470-i bécsi csúcstalálkozó sem hozott előrelépést, holott a megözvegyült Mátyás még a császár leányának, Kunigundának a feleségül vételét is felajánlotta. A megállapodás, így a frigy is elmaradt.
A kelet-németországi Bautzen történelmi magjához tartozik az Ortenburg-vár, amelynek egy részét annak idején Hunyadi Mátyás építtette újjá. Kastélytornya azóta is a magyarok királyának nevét viseli, s az ő alakja ékesíti. Az 1486-ban elkészült, a fal síkjából merészen kiemelkedő domborművet Mátyás király egyetlen hiteles ábrázolásának fogadja el a szaktudomány. (A kompozíció fejét annak idején több ízben is Budára szállították, az uralkodó arcvonásait a legtökéletesebben áttéve ott adták meg végső formáját.) A bautzeni térplasztika másolata megtekinthető például a budavári Hilton Szállón, de a szeged-alsóvárosi templom oldalbejárata felett is.

A krónikások szerint a magyarok királyát a korra jellemző hódító szellemen túl az is sarkallta újabb területek megszerzésére, hogy megerősödve nagyobb eséllyel lépjen fel a Balkánt immár szilárdan kézben tartó oszmán birodalommal szemben. Mátyás komolyan vette az atyai örökséget, szerette volna megvalósítani Hunyadi János álmát, a török kiűzését Európából. Ehhez előbb meg kívánta szerezni a német–római trónt.
Ám a számottevő részsikerek ellenére –1463-ban rátette a kezét Boszniára, Morvaország elfoglalása után 1469-ben cseh királlyá koronáztatta magát, 1485-ben bevette Bécset, érzékeny veszteségeket okozott a Habsburgoknak – nem sikerült a végső cél elérése. Mátyás király 1490-ben trónörökös nélkül meghalt, az utána következő évtizedek magyarországi anarchiája és hanyatlása egyenesen vezetett el a mohácsi vészig.
A németek és szláv szorbok lakta Lausitz (ennek egyik központja Bautzen) majd mintegy hétszáz kilométerre fekszik Budától, a díszes szoborkompozíció elkészültének idején Mátyás birodalma idáig terjedt. A terület – Sziléziával egyetemben – a cseh és a lengyel királlyal folytatott, elhúzódó diplomáciai és katonai erőpróbák eredményeképpen jutott a magyar uralkodó birtokába.

Az új helyzetet az 1474-i boroszlói (Wrocław) békeszerződés, majd az 1478-i béke után a három király (Mátyás, Ulászló és Kázmér) 1479-i olmützi (Olomouc) találkozója szentesítette. A cseh és a magyar uralkodó egyezségét a tevékenységi régiók felosztásáról külön kötötték meg, ezt a cseh kétfarkú fehér oroszlánt, illetve a Hunyadiak és Magyarország címerét kombináló emléktábla örökíti meg.
/Az olomouci emléktábla fotójáért köszönet az ott élő Nagy Sándornak és fiának./

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban