A magyar nyelvű költészet első, valóban világirodalmi szintű, nagy formátumú művelője, Balassi Bálint (1554–1594) életének négy évtizedéből nyolc esztendőt töltött Lengyelországban. Élményeit, a szomszéd nép iránti rokonszenvét számos költeménye őrizte meg az utókor olvasóinak.
Balassi egyik kedvelt tartózkodási helye az akkori lengyel királyi székváros, Krakkó volt, ott készült 1572-ben (18 évesen!) első irodalmi értékű munkája, a németből magyarra fordított Beteg lelkeknek való füves kertecske.

A költő a 16. század nyolcvanas éveinek végén gyakran megfordult a Szent Anna utcában, ahol Zarkándy (vagy Szárkándy) Annáék házában „szívesen fogadott vendég” volt. (Ám Anna egy ismert magyar főnemesi család sarjához, Wesselényi Ferenchez ment feleségül.) A ház úrnőjéhez (?) írt verseiben Caeliának nevezi szerelmének tárgyát Balassi.
Az egykori épület helyén álló Potocki-palota falán ma bronz dombormű örökíti meg a költő emlékét. A művészi alkotást Bronisław Chromy, a legjelesebb kortárs lengyel szobrász készítette Kovács István krakkói magyar főkonzul kezdeményezésére, s 1995. január 15-én avatták fel.
Magyarországról érkező hivatalos vendégek és magánszemélyek gyakran emlékeznek meg ott egy-egy virágcsokorral a hányatott sorsú poétáról.

Visszatérve Wesselényiékhez: költőnk hosszabb ideig vendégeskedett a vele egyidős főúr dębnói kastélyában is. Ennek emlékét egy 1988-ban a Magyarbarátok Tarnówi Társasága által ott felállított bronztábla őrzi. 

Onnan sem kerültek napvilágra olyan bizonyítékok, amelyek egyértelműsítenék a szerelmi kapcsolatot Wesselényi felesége és Balassi között. Az akkoriban született Caelia-versek ihletőjét ma már  nem Zarkándy Anna személyében keresik az irodalomtörténészek.

Balassi emlékét őrzi a lengyelországi Krosno (szabad királyi város) melletti Kamienec várában elhelyezett bronztábla is – a várat a Balassi család az 1560-as években vásárolta meg. A katona poéta terve az volt, hogy részt vesz a lengyelek által a törökök ellen indított hadjáratban. A lengyelek azonban, a hadikészültség ellenére, 1590 végén békét kötöttek a szultánnal. Ezt követően Balassi Bálint – némi európai körutazás után – hazatért, és 1594-ben a törökökkel vívott esztergomi csatában kapott súlyos sebesülésébe halt bele.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban