Bevégeztetett – ahogyan a régiek mondták, amikor mellükön végső imára kulcsolták össze ujjaikat, úgy, mintha egy hosszú szöveg után kitennék az legutolsó pontot. Nem gondolatjelt, vesszőt, kérdőjelt még csak pontosvesszőt sem, hanem azt a fekete pöttyöt, mely mindig a mondanivaló befejezését jelenti. Akkor szokott ez bekövetkezni, mikor már semmitől sem lepődsz meg, semmire sem nézel fel, semmi sem ijeszt rád, nem óhajtasz semmit, nem irigyelsz, nem csodálsz, nem sajnálsz senkit. Bevégeztetett : meguntam, hogy mindenki ígér és másfél perc múlva elfelejti, utálom, hogy ma szerényen hálálkodik, s holnap nem ismer meg, hogy kölcsön kér s aztán eltulajdonítja, nem fárad, mégis pihenőt követel, hazudik és hisznek neki, megcsal és szemedbe vigyorog, fekete és fehérnek mutatkozik.
Bevégeztetett- itt az ideje, hogy beszerezzem azt a bizonyos négy szál deszkát. Holnap kunyhót ácsolok belőlük, (ti másra gondoltatok?) egy egészen kicsit, hogy elrejtőzhessen a lombok között és felköltözök a százéves diófára. Ott csak a gerlék csevegnek naphosszat a fülembe…..irásjelek nélkül.
No, és persze, felhúzom a létrát is .